Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

227 gittetnék, van jogosítva a hátraléknak kifizetését a másik egyetemlegesen kötelezett adósától követelni. Minthogy pedig jelen esetben felperes az egész kereseti követelést az egyik egyetemleges adós G. Ferencz elleni csődben bejelentette, a póttárgyalás alkalmával becsatolt 1433/880. sz. a. végzésből, valamint ugyanakkor 12. sz. a. bemellékelt, valódiságára nézve kifogás alá nem vett perügyelői bizonyítványból pedig kitűnik, hogy a kereseti követelés kifizetésére fent megnevezett bukott csődtömegében 5773 frt 3 kr. tőke kezeltetik, mely a f. é. márcz. 1. száraitott kamatokkal együtt 7052 frt 89 kr. összeget kitesz: annálfogva felperest az első-, másod- ós harmadrendű alperesek irányában is keresetével mint időelőttivel elutasítani kellett. A legfőbb ítélőszék 1881. april 22. 766. szám alatt következőleg itélt: A bpesti kir. ítélő táblának fentebbi keletű és számú ítélete helybenhagyatik. Indokok : Felperes ugyan fel van jogosítva mindkét egyetemleges adós ellen az egész összeget beperelni, azonban miután ugyanazon követelés iránt több per nem indítható, felperes nincsen feljogosítva, ha már az egész összeg iránt egyik adóstárs ellen keresetet indított, mindaddig, mig ezen adóstárs ellen a bírói végrehajtást keresztülvitte, a másik adóstárs ellen perrel fellépni. 110. A kincstárnak magánjellegű követeléseire nézve nem levén több joga, mint az állampolgárok bármelyikének, jogerejüleg ellene megítélt tartozását nincs joga állítólagos követelésébe önhatalmúlag beszámítani és azt az állítólagos más, őt illető követelése fedezésére önként fordítani. (1881. május 5. 12777/80. sz. a.) Dr. Schönborn Albert ügyvéd által képviselt császári és királyi katonai kincstár, Kövér Sándor ügyvéd elleni 119 frt 95 kr. iránti perében a nagyváradi kir. járásbiróság 1879. szept. hó 30-án 5539. szám alatt következő Ítéletet hozott : Felperes cs. és kir. katonai kincstár keresetétől elmozdittatik és tartozik a perköltségeket megfizetni. Indokok: Felperes maga sem állítja azt, hogy a keresethez A. alatt csatolt törvényszéki ítélettel ellene megítélt 50 frt 50 krnyi perköltséget kifizette volna, csak annyit állit, hogy ezen összeg K. Hermann részére általa kiutaltatott s hogy az ugyancsak K. Hero*