Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

220 több mint 7 és fél éven keresztül alperestől per uton nem követelte, valószínűvé teszi alperes azon állítását, hogy felperesek jogelőde ezen összegnek visszafizetését elengedte, és ennélfogva az alperes által eme körülményre nézve a prts. 235. §-a értelmében felajánlott főeskünek megítélése indokolva van: a kir, járásbíróság felebbezett ítélete ezen ós az abban felhozott indokok alapján helybenhagyatik. Felperesek felebbezése folytán a legfőbb ítélőszék 1881. máj. 3. 12785. sz. a. következő ítéletet hozott: A budapesti kir. itólő táblai itélet helybenhagyatik. Mert felperesek keresetüket csak alperes beismerésével kívánták igazolni, ily esetben azonban a beismerést egész terjedelmében tartoznak elfogadni; miután pedig alperes a keresetbe vett 200 frt illetőleg 190 frt, a csereszerződés kötésekor adott felülfizetést azzal ismerte be. hogy ezen felülfizetós visszatérítése a cserének felbontása alkalmával elengedtetett, a dolog ily helyzetében felperesek nem igazolt keresetükkel feltótlenül is elutasithatók lettek volna, minthogy azonban alperes a feltételes elutasítás miatt felebbezéssel nem ólt, a királyi táblai Ítéletet ezen indokból helyben kellett hagyni. 105. A szülőre bekebelezett váltságtőke megfizetése csak attól követelhető, ki mint a szőlő birtokosa vagy tulajdonosa telekkönyvileg kitüntetve van. (1881. 9877. sz. a.) H. Imre, K. János ós neje ellen 250 frt szőlőváltság iránt a sásdi jbiróság alpereseket elmarasztalta. Mert igazoltatott, mikóp a fel- s alperes birtokában levő szőlők váltságdija iránt a kincstár által vezetett végrehajtás folyamán felperes az egész váltság-összeget kifizette és szőlödézsma-váltságot alperesek nem fizettek ; mert felperes az alperesekért tévedésből kifizetett összeget visszakövetelheti. Figyelembe nem jöhet itt az, hogy a szőlő alperesek nevére még át nem Íratott, mert a közjegyzői okirat szerint ők oly birtokot vettek, melyről tudták, hogy nevükre át nem irható; egyszersmind a birtokon fekvő minden terhet múltból s jövőből ukkép vállaltak el, hogy azokat saját vagyonukból fedezendik. Különben a szőlőváltság-dij oly teher, mely attól vétetik meg, a kinek birtokában van az illető szőlő, a kérdéses szőlőt pedig elismerten nem felperes, hanem alperesek használják. A kir. tábla indokaiból helybenhagyta az első bíróság Ítéletét. A legfőbb Ítélőszék mindkét alsóbirósági itélet megváltoztatásával felperest ezúttal keresetével elutasította.