Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

213 102. 1. A gyilkosság; elitre megfontolt, szándékot tételez fel ugyan, a mi minden küriiliuénv közt a cselekmény elkövetését feltüntető gondolat és annak megfontolt szándékká érlelése között egy bizonyos időnek lefolyását feltételezi: azonban ezen idő egy óránál sokkal kevesebb is lehet, és az, hogy a gyilkosság büntette azért volna kizárva, mert az ezt tárgyazó gondolat felébredése és a végrehajtás között egv óra nem múlt el. a megfontolt szándék lényeges kellékeinek feltételeit messzebbre helyezné, mint ez a dolog természeténél fogva szükséges és megengedhető. 2. mindazonáltal nem forog fen gyilkosság, ha nines bizonyítva, hogy azon időtől fogva, midőn a tettes megsértetett, azon időig, midőn ölési cselekményét elkövette, nyugodt kedélyállapotban volt. 3. Egy és ugyanazon tett szándékos és nem szándékos vagyis gondatlan nem lehet. 4. A ki tehát emberre lő, és ezt nem találja, hanem egy véletlenül épen bejövő másik embert talál és rajta testi sértést okoz, nem büntethető a kísérlet mellett a gondatlanságból elkövetett testi sértésben is. 5. Minthogy azonban a puska elsütése ily esetben sokkal súlyosabb szempont alatt jött beszámítás alá, ennélfogva az a szándékos emberölés kísérletén kívül ínég külön mint kihágás is nem képezheti a beszámítás tárgyát. (1881. 255. sz. a.) T. János rendőrtársával M. Árminnal összeveszett és e miatt G. József parancsnokuk T. Jánost bottal megfenyítette. T. János méltatlan módon szenvedett büntetését annyira zokon vette, hogy lelki fájdalmában nyugtalanul járt, kelt hol a konyhában, hol az udvaron, hol a rendőrszobában, és H. János előtt még különösen is panaszkodott a szenvedett ütlegek miatt és pedig azon fenyegetődzés kíséretében, hogy a rendőrtizedesnek eme tettét nem fogja elfelejteni. H. Zsuzsánna előtt pedig azt mondotta, hogy az éjjel valami történni fog. Ezenkivül magához G. Józsefhez is bement az irodába, hol a szenvedett megfenyités miatt G.-nak szemrehányást tett ós rendőri állásáról leköszönt és az irodából eltávozott. Egy kis idő múlva azonban T. János ismét visszatért és ekkor puskája csövét G. rendőrtizedesre fogta s elsütötte. A golyó közvetlenül a rendőrtizedes feje fölött suhogott el, és az épen akkor a szobába lépő H. János vállán könnyű testi sértést okozott. Ezután T. János az udvarra szaladt, fenyegetödzött, újból megtöltötte fegyverét és azt parancsnoka felhívására sem adta ki kezéből, a miért is azt erővel kellett tőle elvenni. T. János ezen cselekményét megelőzőleg, N. Józsefet vallomásra akarta kényszeríteni és nevezett fogoly karját a reá vetett rabbilincscsel oly erősen összeszorította, hogy N. a fájdalom elkerülése végett bevallotta a lopás elkövetését. A lőcsei kir. törvényszék: T. János a gyilkossági kísérlet bűntényében, ugy szintén a H. János rendőrön ejtett könnyű testi