Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

193 kísérlett. Ily körülmények közt alperes a kereseti kérelemhez képest feltétlenül lett volna ugyan elmarasztalandó, de miután felperes a póteskü megítélése miatt felebbezéssel nem élt, ós az elsőbirósági ítélet nem felebbező javára és felebbező fél hátrányára a perrend szabályai szerint meg nem változtatható, azt ez okból helybenhagyni kellett. Alperes beadott felebbezése folytán a magyar kir. Curia mint legfőbb ítélőszék 1881. május 11. 214. 3zám alatt következő ítéletet hozott: A másodbirósági ítélet helybenhagyatik. Indokok: Alperes beismerte, hogy az A. alatti számlában emiitett fanemüeket az ott kitett értékben felperes nyílt üzletében az ott létező kereskedői segédtől kialkudva személyesen, azonnali átadás és készpénzfizetés mellett vásárolta, de határozottan tagadta felperesnek azon állítását, hogy a vásárlás hitelben törtónt volna, vagy hogy a vételár egy részével akkor adós maradt volna. Minthogy tebát alperes tagadása és az ez által felhozott ténykörülmények ellenében felperes kötelessége bizonyítani azon állítását, hogy a vásárlás hitelbe törtónt: ennélfogva felperes Fr. Márknak a pótesküt megítélni s jelen per kimenetelót az eskü le- vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. 87. Puszta feltevés alapján, hogy azon tény, melyre a fél mint bizonyítékot csakis fóesküt ajánl, ha való volna, más bizonyítékkal is igazolható lenne, nem hozható a fóeskü mellőzésével elutasító ítélet. (1881. május 11. 212. sz. a.) A bpesti IV. ker. jbiróság, Dr. Fried Samu ügyvéd által képviselt «Tisza» biztosítótársaságnak Szemenyei János ügyvéd által védett K. Béla ügynök ellen 56 frt 98 kr. be nem hajtott biztosítási dij megtérítése iránti sommás perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes behajtott, de meg nem téritett bizt. dijakat követel felperesen, alperes tagadása ellenében azonban nem igazolja, hogy ezen biztosítási dijak behajtattak légyen ; felperes előadja azt, hogy alperes behajtás végett dijnyugtákat kapott, miket az sem be nem hajtott, sem azokat 14 nap alatt vissza nem küldötte törlés végett, és igy ezek alperes terhére könyveitettek. Ily körülmények között azonban felperesnek kötelessége lett volna kimutatni, hogy neki joga volt a be nem hajtott dijnyugták értékét alperes terhére írni ós Döntvénytár XXVII. ^