Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

186 ségre, ugy az általános büntetőjogi elvekkel, mint különösen a hivatkozott harminczadutasitás 519. §-ában foglalt intézkedésekkel is ellentétben állana, mert miután a pénzügyi tv. és szab. 7. füzetében a bűnrészességre vonatkozó általános szabályok nem foglaltatnak, erre nézve a mint különben is a többi általános jövedéki büntető határozatokra nézve, csakis az érvényben fentartott 1842. évi harminczadutasitás szabályai adnak útmutatást, melyeknek az osztr. jövedéki törvény 24.. 25. és 2 6. §§-aiból átvett 519. § a a jövedéki kihágásoknál egyáltalában előfordulható bünré3zesség fogalmát és feltételeit meghatározza. Jóllehet a vizsgálat adataiból kiderül, hogy a hidegpincze készletéről vezetett iparkönyvek vezetése nem A. Ferencz vádlott, hanem az időközben meghalálozott M. József serfőző, és illetőleg az ez utóbbi által megbízott serfőzősegédek feladatához tartozott, mégis minthogy a vádnak most elbírálandó részére nézve épen A. Ferencz az általa S. Lipóthoz intézett levelek és azokhoz csatolt egyes könyvkivonatok alapján azzal terheltetik, hogy ugyanő az iparkönyveknek mikénti vezetésére befolyást gyakorolt és a könyveknek ekképi vezetése által a jövedéki kihágás elkövetését könnyítette, ellene mint részes ellen a jövedéki vizsgálat eszközölhető volt. Más kérdés azonban, vajon a vizsgálat által szolgáltatott és a vádkeresetben részletezett adatok alapján megállapitható-e a vád tárgyát képező és a pénzügyi tv. és szab. 7. füz. 85. §-ának 6. pontjára fektetett oly jövedéki kihágás tényálladéka, melynek elkövetésével A. Ferencz vádlott mint részes terheltetik. A most idézett törvényszakasz azt rendeli, hogy jövedéki kihágást képez, ha a serházópületben oly ser találtatnék, melyről az, hogy bejelentetett, vagy tőle a fogyasztási adóilleték befizettetett volna, hivatalos bizonyítvány nyal nincs igazolva. — — — — — Minthogy azonban épen az m. 15. sz. a. mellékelt kivonatból kiderül, miszerint a kereskedelmi üzleti könyvekből kivont egyes havi tételek, a serkiadási lajstromok tóteleihez képest sertöbbleti kiadást ki nem mutatnak ; minthogy ellenkezőleg számos tételnél, és pedig mellőzve az elévülés folytán tekintetbe ne n vehető 1871. évi január havi kimutatást, a kereskedelmi üzleti könyvek szerint kevesebb serkiadás találtatik bevezetve, mint a serkiadási lajstromokban: ugyanazért sem a lefoglalt üzleti könyvek sem az összeállított kimutatások adózatlan sertermelés igazolására bizonyítékot nem képeznek. Ezek szerint az üzleti könyvek egyes tételeiben mutatkozó