Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

156 gyonn;k felperesek nevére leendő tulajdonjogi bekeblezése és így az A. alatti szerződés teljesítése lehetetlen volna; tekintve továbbá, bogy a megvett ingatlan azon részének tulajdonjoga, mely eladó nevén állott, tényleg már felperesek nevére lett bekebelezve, a F. György nevén álló rész bekebeleztetését pedig a hagyatéki tárgyalásnak elintézése, tehát nem alperestől függő körülmény akadályozta; tekintve végre, hogy felperesek csak az esetre kérhetnék, a tényleg nevökre át nem iratható ingatlan aránylagos vételárának visszafizetését, ha a szerződés teljesítése egyáltalán lehetetlen volna : felpereseket elutasítani kellett. Felperesek felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék 1881. évi april hó 26. 12807. szám alatt következő ítéletet hozott : A budapesti kir. itélő táblai itélet helybenhagyatik. Indokok : Mert a felek beis.nerése szerint a kérdéses szőllő az A- alatti szerződés kötésekor egészen az eladó alperes nevén nem állott, miről felperesek azon alkalommal a telekkönyvek betekintése által, maguknak tudomást szerezhettek. Miután mégis a szerződést megkötötték, sőt alperes nevén állott szőllőt 2. rendű felperes nevére át is íratta, a szerződéstől felperesek egyoldalulag elállani és az önként megfizetett vételi árt visszakövetelni jogosítva nincsenek, miután nem bizonyították a szerződés teljesítésének lehetetlenségét. 69. Ha a vevő az árverési feltételeknek nem felel meg, a viszárverés iránti perben a bánatpénz a vételárkülönbözetbe beszámítandó. A vevő a veszélyére teljesített ujabbi árverésen bejött kisebb vételárnak az általa a korábbi árverésnél igért magasabb vételár erejéig leendő kiegészítésén és a késedelmi 6°/o kamaton felül ugyanis még a bánatpénz elvesztésére is nem kötelezhető, mert a prdts 459. §-ának második bekezdése, mely szerint, ha az ujabbi árverésen az előbbi vételárnál kevesebb jönne be, a veszteséget a korábbi vevő viselni tartozik, határozottan nem rendeli azt is, hogy a vételári különbözeten felül még a bánatpénz elveszítése is a vi szár verest szenvedettet terhelje, vagyis nem mondja ki, hogy a letett bánatpénz a veszteség pótlásául nem fordítható; ily határozott intézkedés hiányában tehát a vevőt mind a vételári különbözet kiegészítésére, mind pedig még a bánatpénz elvesztésére is kötelezni nem lehet. (1881. márcz. 28. 1782. sz. a.) L. Imrének mint végrehajtatónak, P. Elek végrehajtást szenvedett, illetve K. János és B. Lajos ellen, viszárverés ós ebből kifolyó vételár felosztása iránti perében a karczagi kir. törvényszók 1880. január 9. 2048. szám alatt következő ítéletet hozott: Miután a L. Imre által P. Elek ellen folytatott végrehajtási