Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

135 tekintendő, ez okból a kérdéses vádlottnő által különben is mindjárt első kihallgatásakor a vizsgáló biró előtt visszavont vallomása, mint kicsikart és semmis ellenében semmiféle bizonyítékot nem állapit hat meg. Vádlottnőnek a vizsgáló biró előtt 1877. deczember 22. tett beismerését és ennek bizonyító erejét illetőleg pedig, a következő körülmények voltak figyelembe veendők. Vádlottnő a gyújtásnak általa való elkövetését, a vizsgáló biró előtt, két izben foganatosi tott kihallgatása alkalmával, 1877. évi deczember 1-ső és 15-ik napján határozottan tagadta, midőn egyszerre, 1877. deczember 22-ik napján, a nélkül, hogy ellenében a vizsgálat valamely terhelő körülményt felderített volna, és a nélkül hogy a tagadását megczáfoló ily terhelő körülménynek felhozása és elébe tartása által megzavartatott, illetőleg további tagadásának czéltalan volta iránt meggyőződött volna, a vizsgáló biró egyszerű felhívására azt mondta, hogy a kérdéses gyújtást ő követte el. Habár nemcsak nem lehetetlen, hanem a bűnvádi gyakorlat többrendü észleletei is igazolják, hogy bűntettüket hosszú időn át következetesen tagadott tettesek a hazug tagadást megunva, vagy a lelkiismeret által furdalva minden külső ok és látszólagos kényszer nélkül, egyszerre szakitnak eddigi rendszerükkel, és őszintén bevallják a bűntettnek általuk való elkövetését, mindazonáltal az ily rögtöni változások érrékének megbirálásánál, épen a bűnvádi eljárás számos észleletén alapuló követelménye szerint a legrendkivülibb óvatosság szükséges; és ugy a körülmények, melyek közt e változás végbe megy, az indokok, melyek arra behatottak, a beismerönek lélekállapota, beismerésének tartalma, a szavak, melyekkel ez kijelentetik, a viselet, melyet a beismerő tanúsít, továbbá a beismert tettnek és körülményeinek megegyezése a vizsgálat más adatai által megállapítottakkal a leggondosabb megvizsgálást, mórlegezést, egybehasonlitást és egymáshoz való viszonyítást igénylik. A jelen esetet illetőleg, az iratokból azon meggyőződés merül fel, hogy vádlottnő nagyfokú bárgyúságban szenved, és habár nem találtatott szükségesnek, hogy a beszámithatóságára nézve elmeállapota orvosi megvizsgálás utján határoztassék meg, mindazonáltal vallomásainak és nyilatkozatainak tartalma, azoknak komoly átgondolt volta iránt erős aggályt és kételyt költ fel. Vádlottnő ugyanis deczember 22-ón vallomásában nemcsak nem indokolja, hogy miért tért el ily rendkívül lényeges és reá nézve nagy következményű kérdésben előbbi tagadásától, és miért állította