Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

130 egyenesen és határozottan tagadásba nem vette, hanem csupán következtetés utján vonta kétségbe annak valódiságát, mely következtetését azonban maga meggyengiti periratainak egyéb egész tartalma és különösen a kifogásokban foglalt ezen kitétel által : «ezen állitásom mellett szól azon körülmény, hogy felperes aláírása épen az én nevem alatt szerepel)). Az hogy felperesnek kibocsátói aláírása, alperesnek elfogadói aláírása alá van írva, sem a váltónak, mint olyannak hatályára, sem alperes aláírásának kötelező voltára, befolyással nincs. A váltó több kellékének utólagos kitöltését tárgyazó s alperesnek Gr. Zsigmondhoz való jogviszonyából merített kifogások pedig figyelembe nem vehetők ; mert felperes váltóbirtokának rosszhiszeműsége be nem bizonyittatott, s alperes maga sem vitatta azt. hogy a kitöltésre nézve közte és felperes között valamely és mily megállapodás? jött létre. Figyelemmel arra, hogy az, ki kibocsátói aláírás nélküli váltót elfogad, a váltónak átvevőjét ez által meghatalmazza arra is, hogy a váltóról hiányzó kellékeket akár maga kitölthesse, akár ezen jogával együtt a váltót másnak átengedhesse, a jelzett kifogások felperes ellenében nem érvényesíthetők. Alperes felebbezóse folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék 1881. évi april hó 4. 179. szám alatt következő ítéletet hozott : A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az idegen váltójogi természete szerint a kibocsájtó az intézvényezettet arra hivja fel, hogy a váltóban kitett pénzösszeget jmnak lejártakor a rendelményesnek fizesse ki. Hogy tehát valamely személy, kinek átruházása a váltó előlapján előfordul, kibocsájtónak tekintethessék, szükséges, hogy maga a váltó feltüntesse, miszerint a névaláírás s amaz az intézvényezetthez szóló felhívásra vonatkozik, mi rendszerint csak akkor áll be, ha a kibocsájtó nevét ama felhívás alá irja, szükséges azért is, hogy kétely se foroghasson fen az iránt, hogy a váltó előlapján létezhető több kötelezettek között kibocsájtókóp ő tekintendő, és szükséges annyival inkább, mert oly személyről, kinek aláírása az elfogadó vagy más kötelezett névaláírása alatt fordul elő s aláírásából ki nem tűnik, hogy azt mily minőségben tette, jogilag az vélelmezendő, hogy az aláírása felett megnevezettel együttes kötelezettséget vállalt. Minthogy pedig a kereseti váltón felperes aláírása nem az intézvényezés, hanem közvetlenül alperes elfogadó neve alatt min-