Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

110 fontolt szándékból fosztotta volna mog saját nejét életétől, seramivel sincs bizonyítva, ellenben azt, hogy nejét erős felindulás közben életveszélyes eszközzel, a balta élével fejbe vágta, maga beismeri ; minthogy azonban az orvosi vélemény kétségtelenné teszi, hogy vádlott nejének halálát ezen feje ellen irányzott és véghezvitt baltavágás okozta és minthogy vádlottnak mint beszámítható állapotban volt személynek lehetetlen volt nem tudnia, hogy az ezen eszközzel, a test azon része ellen véghezvitt vágás, rendszerint annak halálát vonja maga után, a ki ellen ily vágás irányoztatik; és minthogy a halálos eredmény valószínű bekövetkezésének tudatával elkövetett cselekmény esetében a beszámithatóság feltétele alatt nem lehet egyebet okszerűen következtetni, mint azt, hogy a tettes azon eredményt, melynek cselekményéből való bekövetkezését előre látta, cselekménye által okozni is akarta; ez okból vádlottat a szándékos emberölésben bűnösnek kellett kimondani. De hogy az erős felindulás közben az életfosztási szándék valódilag megfogamzott vádlottban, bizonyítja abbeli beismerése is : hogy midőn a n-eje, a fejére görbe vassal intézett két ütés után sem esett le, vádlott kezéhez vette az épen azon pillanatban megtekintett baltát, és annak élével ütött nejének fejére, de minthogy az, ezen ütéstől sem esett el, még egyszer fejére irányzott egy csapást oly erővel, hogy arra neje végre elesett. Hogy a vádlott és neje között a bűntett elkövetése napján is folytonos veszekedés volt egy vasaló miatt, s hogy ezen veszekedés folytán történt a bántalmazás, azt a vádlott abbeli vallomásával megegyezőleg bizonyítja közös háziasszonyuk O. Józsefné, a kinek vallomásából az is kitűnik, hogy a mióta vádlott nejével a tanutói kibérelt lakáson együtt élt, a vádlott mindamellett is, hogy neje mindig szemrehányásokkal boszantotta, nejéhez igen előzékeny volt. Mindezekből kifolyólag vádlott ellenében a B. T. K. 281. §. első kikezdésén alapuló szándékos emberölés bűntette volt megalapítandó, s az alsóbb bíróságok ítéleteiben kimondott emberölési bűntett minősítése a fenebbieken felül még azért is meg volt változtatandó, mert a m. B. T. Könyvek az egyszerű emberölés bűntettét nem ismerik, oly körülmények pedig, a melyek a B. T. K. 290. §-ának alkalmazásba vételét igényelnék,-fen nem forognak, s végül mert a fenforgóhoz hasonló cselekmények az elkövetés idején is szándékos emberölés bűntettét képezvén, jelenben a törvényből kifolyó valamely enyhébb intézkedés alkalmazásának szüksége fen nem forog.