Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)
111 hoz tartozók kifizetendők, azt a végzés maga is elismeri és igy implicite elismeri azt is, hogy a perügyelői dijak és a csődtömeg aktiv pereiben felmerült költségek között van némi különbség. Hogy a csődbiróságilag jóváhagyott és senki által meg nem támadott bagatell-ügyért biztosított átalánydijazás most utólag meg nem változtatható ós meg nem támadható, az kétségtelen, valamint kétségtelen az is, hogy a csődválasztmány a csődtömeg aktiv pereiben felmerült, de bíróilag meg nem állapitott költségek, készkiadások ós dijak iránt a perügyelővel megalkudhatik, azokat a csődbíróság felügyelete alatt megállapíthatja s a csőd befejezése előtt ki is fizettetheti. A választmány ebbeli joga nemcsak teendőinek és hatalmának természetéből, a csődhitelezőknek reája ruházott mandátumából, de a csődtörvény 63. § ának rendelkezéseiből is világosan következik. Ugyanis a tömeg rendbeszedésével járó költségek a csődületi választmány által a tömeg készpénzéből kifizetendők. Az aktiv perekben a tömegnek mint kereső félnek képviseletében felmerüit költségek kétségtelenül a 63. §-ban emiitett «rendbeszedósi költségek)) közé tnrtoznak, mert csakis az által, hogy a tömegnek künlevő követelései behajtatnak, per utján vagy perenkivül, szedetik rendbe a tömeg; az aktiv perek vitele tehát a csődvagyonnak ((biztosítására, rendbeszedésére» és realisálására okvetetlenül szükségesek, és minthogy ezen teendőnek megrendelése a csődválasztmány hatásköréhez tartozik, melynek főfeladata a tömeg «kezelése*), a választmány jogosítva lévén a perek folyamatba tételét, az azoktól való elállást vagy egyénileg leendő befejeztetését elhatározni : nyilvánvaló, hogy az ezen intézkedésekből felmerülő költségeket, legyenek azok akár adók, házbérek és szolgafizetések, akár ügyvédi költségek, nem más mint a csödválasztmány állapítja meg s fizetteti ki. Mulasztást követne ei az oly választmány, mely ezt nem tenné s bizonyára felelősségre is vonatnék, ha az adó végrehajtás utján, a házbér, a szolga fizetése vagy az ügyvéd költségjegyzéke per utján hajtatnék be a csődtömegtől, s hogy a csődtömeg az említett kiadásokra per utján szorítható, azt bírósági gyakorlatunk rég elismerte. A magyar királyi Curia mint legfőbb Ítélőszék a másodbirósági végzést 1880. október 18. 823. sz. végzésével indokainál fogva helybenhagyta.