Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

105 Alperesnek felebbezése folytán a budapesti kir. itélő tábla 1880. június 22. 24734. sz. a. következőleg itélt: Az első bíróság Ítélete, indokainál fogva helybenhagyatik. Alperesnek további felebbezése folytán a magyar kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék 1881. évi január 17. 9764. szám alatt következő Ítéletet bozott: Mindkét alsóbirósági itélet részbeni megváltoztatásával, alperes csak 259 forint 47 kr. tőke és e/. összegnek jelen per kezdete, vagyis 1879. april 18-tól a kifizetésig járó 5% kamutok kifizetésére köteleztetik. Indokok: Az A. és K. alatti mellékletekből az, hogy alperes a kereseti követelésnek számszerűleg való fenállását elismerte volna, ki nem tűnvén, a mennyiben abból, hogy valamely összeg a hagyatéki leltárban mint teher bevezettetik, nem következik, hogy az a hagyatéknak oly terhét képezi, mely ellen az örökösök kifogást nem tehetnének, jelen esetben annál kevésbbé, mert felperes által a hagyatéki eljárásnál bejelentett követelés helyességére nézve a felek ki sem hallgatiattak. A felperesi követelést egészben valónak venni ós megítélni már azért sem lehetett, mivel a G. alatti jegyzék nyilván tanúsítja, hogy abban az évenkénti kamatok kamatjai tőkésítve, s az ujabbi kamatok hozzáadásával egyik évről a másikra tőke gyanánt R. Nándor neve alatt átvezetve lévén, az eredeti 259 frt 47 kr. váltságöszszeg ezen eljárás folytán emelkedett a kereseti összeg magasságáig. Ily helyzetben pedig, tekintve, hogy felperes nem bizonyítja, miszerint örökhagyót vagy alperest a kérdéses váltságösszeg fizetésére felszólította és ők annak megfizetését megtagadták volna, s igy annak, hogy az ennyire felszaporodott, főleg felperes az oka, minélfogva alpereseket, mint örökösöket a tudtuk és hibájuk nélkül felszaporodott kamatok fizetésére már ez okból, a kamatok kamatjainak fizetésére pedig azért nem lehet szorítani, mert azok törvény szerint nem követelhetők ; tekintve továbbá, hogy a D. alatti szerint a váltságtöke után csak 5'Vo van megállapítva, alperest csak az eredeti 259 frt 47 kr. töke és ennek a jelen per kezdetétől számítandó 5% kamatjaiban lehetett elmarasztalni. A perköltség stb.