Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVII. folyam (Budapest, 1882)

99 ván, a panaszlott ügyvéd ellen az ügy további kiderítése végett a fegyelmi eljárást és vizsgálatot elrendelni kellett. Panaszlott ügyvédnek felebbezése folytán a magyar királyi Curia mint legfőbb itélőszéknek fegyelmi tanácsa 1881, márcz. 18. 98. sz. a. következő határozatot hozott: Az eljáró ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának idézett keletű és számú határozata nem felebbezett részének érintetlenül hagyása mellett indokainál fogva helybenhagyatik. 39. A végrehajtást szenvedett és az igénylő között rokonsági viszony és érdekegvség forogván fen, az ügyvéd méltán tekintheti a kettőt csak alakilag ellenfeleknek, tényleg és az ügy érdemét tekintve pedig nem azoknak. (1881. január 18. 43, sz. a.) A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága, özv. R. Teréznek T. S. bu lapesti ügyvéd elleni fegyelmi ügyében, panaszlott és a kamarai ügyész meghallgatása után következő határozatot hozott: özv. R. Teréz, T. Sándor ügyvéd ellen tett feljelentésével elutasittatik. Indokok : Panaszosnö azon állítása, miszerint T. Sándor ügyvéd tőle 21 frt előleget felvett s ennek daczára érdekeit nem képviselte, panaszlott ügyvéd által a nyilatkozatához csatolt 1 — 4. mellékletekkel meg lön czáfolva. A 21 frtnyi előleg elszámolásának kérdése pedig, eltekintve attól, hogy az 1874. XXXIV. tcz. 46. §-a értelmében az ügyvéd arról a per folyamán számot adni nem köteles, az 1874. XXXIV. tcz. 66. §-ánál fogva, a fegyelmi bíróság hatáskörébe nem tartozik. A mi végül a kamarai ügyésznek az ügyvédrendtartás 47. §-ára alapított indítványát illeti, ez mellőzendő volt, mert panaszlott ügyvéd R. Terézt akkor, midőn a 21 frt előleget tőle elfog idta, igénylő R. Erzsébet megbízottjának, már a rokonsági összeköttetésnél, de a fenforgó órdekegységnél fogva is méltán tekintette, s igénylő R. Er zsebet és végrehajtást szenvedett R. Teréz csak alakilag lehettek ellenfelek, tényleg ós az ügy érdemét tekintve azonban azok nem voltak, s e szerint panaszlott ügyvéd eljárásával az ügyvédi tekintélyt miben sem sértette. A kamarai ügyésznek felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb itélőszéknek fegyelmi tanácsa 1881. január hó 18-án 43. sz. a. következőleg határozott : A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozata indokaiból helybenhagyatik. g*