Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

40 a tszék 1879. szept. 23. alperest a kereseti összegben s járulékaiban elmarasztalta, következő indokokból: Felperesnek azon állítása, bogy alperes azt az árut, melynek értéke a keresetben követeltetik, megrendelte, az e részben kihallgatott tanujának hittel megerősített vallomásával s alperesnek A. a. csatolt és kétségbe nem vont levelével van igazolva; az pedig, hogy alperes ezt az árut át is vette, begyőzöttnek veendő az által, hogy alperes tagadása nem magának az árunak átvételére, hanem egyedül arra a mennyiségre vonatkozott, amely a keresetben feltüntetve van. Ily körülmények közt tehát alperesnek a kérdéses áru átvételekor, ha azt ugyanis bármi okból is kifogásoknak találta volna, a kereskedelmi törvény 346. §-ában megszabott következmények terhe mellett, kötelességében állott volna felperest a körülményekről értesíteni, esetleg a hivatkozott törvénykönyv 347. §-ának intézkedéseit alkalmazásba venni; minthogy pedig alperes ezeket tenni elmulasztotta, őt a kereseti áruk megtéritése jogosan terheli. Minélfogva alperest a kereseti tőkében (1875. 37. t. cz. 326. §.) s kamataiban (ugyanaz 283. §-a) marasztalni kellett. A kir. tábla 1879. nov. 26. 4612. sz. a. az elsőbir. Ítéletet megváltoztatván, felperest keresetével elutasította s 38 frt perköltségben marasztalta. Indokolása következő: Alperes a keresetben érintett 142. számú Rangus rizsből 50 csomagnak megrendelését ós átvételét, valamint a keresetben kitüntetett érték valóságát határozottan tagadta. Az árumegrendelés ténykörülményeire vonatkozó tagadás czáfolatot nyer az A. alatt eredetben mellékelt, valódiságára nézve nem kifogásolt, felperes ügynökéhez intézett megrendelő levéllel, melynek ellenében alperes azt, hogy nem a keresetben érintett árura vonatkoznék, maga sem állította a tái'gyalás folyamán. Az átvétel ténykörülményének bizonyítása végett felperes egyéb bizonyíték hiányából főesküt ajánlott, mit alperes visszakínált, a mely eskü a prdts 234. §. értelmében az azt elfogadó felperesnek lenne odaítélendő ós az áru átvétele ezen eskütől függőleg bizonyítandó. Mindazonáltal ezen bizonyíték alkalmazásának helye a per jelenlegi állásában nem találtathatott, mert felperes az áru kifogásolt értékének vagyis a követelés összegének bizonyítása tekintetében Kn. Vilmos e czálból fölhívott és kihallgatott tanú vallomásával csak rész-bizonyitékot állított elő, melynek kiegészítésére felperesnek póteskü nem ítélhető, mert a vótelügylet a keresetlevél tartalma szerint Kn. Vilmo3 felperesi ügynök közvetítése mellett köt-