Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

17 hogy az közöttük valósággal létrejött: köteles levén az ki azt teljesíteni nem képes, a másiknak a kikötött kötbért megfizetni ; tekintve végre, hogy ha való, mit alperes állit, t. i. hogy gr. Z. Bódog a csereszerződés feltételeinek megfelelni képes nem lévén, alperes ez okból adta vissza a megkötött csereszerződóst, a felperes jogelődei részére kötelezett fizetést ezáltal magáról annálkevósbé háríthatja el, mert módjában volt magát a lekötött közbenjárási dijra nézve a közösen megállapított 15;000frt kötbér által kártalanítani; s abból, hogy a kötbért, szerinte nem követelte, nem következik, hogy felperes jogelődei részükre feltétlenül kötelezett díjtól elessenek, a menynyiben a csereszerződés az ő közbejárásuk folytán létrejött, ők tehát kötelezettségüknek eleget tettek : ugyanazért a kir. tábla Ítéletét megváltoztatni stb. kellett. 9. Sommás eljárásban nemcsak az elsőfokú bíró idézheti a felek bármelyikét személyes megjelenésre, hanem a legfőbb ítélőszék is, ha azt találja, miszerint az alsóbb bírói ítéletek alapjául szolgáló tárgyalás rendén a tényállás a felek képviselőinek ismeretlensége miatt eléggé tisztába hozva nem volt és az általuk beesatolt okmányok sem nyújtanak kellő felvilágosítást, mindkét alsóbiróság ítéletének feloldása mellett utasíthatja az eljáró járásbíróságot arra, hogy a feleket az ügynek ujabbi tárgyalása végett személyes megjelenésre megidézze. (1880. május 18. 3787. sz. a.) H. Józsefné T. Erzsébetnek, G. Márton elleni 160 frt iránti perében a komáromi kir. járásbíróság 1879. máj. 6. 3038. sz. alatt következő ítéletet hozott: Alperes köteles 160 frt tőkét, ennek a kereset beadásától vagyis 1875. decz. 14-től járó 6% kamatait, nemkülönben 34 frt 60 kr perköltséget felperesnek megfizetni. Indokok: Felperes követelését a tárgyalást megelőzőleg becsatolt B. C. alatti okiratokban foglaltakra fektette. Alperesnek az ügy érdemében tett kifogásaival szemben ezen okiratokban foglaltak valódiságának begyőzésére felperes tanukra hivatkozván, miután ezen nem kifogásolt tanuk hittel erősített vallomásával begyőzetett az, hogy alperes a C. alatti okirattal magát a B. alattiban foglaltak teljesítésére kötelezte, hogy pedig kötelezettségének eleget tett volna, beigazolni még meg sem kísérletté, egyéb az ügy érdemére nem tartozó kifogásainak figyelmen kivül hagyásával, alperest felperes kereseti kórelméhez képest marasztalni kellett. Döntvénytár. XXVI. \y