Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

169 s mint jelen esetben, azt mondja: Vizsgáld meg az előadásomat, nincsen-e itt alap eljárásodra, s ezen kérelemért mint vétekért felelne az ügyvéd ? Odavezetne, hogy e felfogás helyeslésével mi magunk nemcsak azt negálnék, hogy az ügyvéd az igazságszolgáltatás egyenjogú tényezője, hanem hogy egyedül őt tennők felelőssé oly tettért, me]y másnál vétlen önvédelem, nála kötelességteljesítés. Odavezetne, hogy igazságszolgáltatásunkat megfo3ztanók az ellenőrzésnek még azon gyenge csiráitól és kísérleteitől Í8, melyeket jelenleg bírunk. Én tehát eljárásomat nemcsak hogy vétkesnek nem tudom, hanem oly természetes kötelesség-teljesítésnek érzem és ismerem, melyet hasonló viszonyok között minden ügyvéd megtett volna. Én a törvény utján, hivatásom súlyos tisztében, lelkiismeretesen, törvényes eszközzel jártam el. Ha ez fegyelmi vétség lehet, akkor Ítéljenek el. De ha nem csal ítéletem s érzetem, akkor ezen esetben bűnös lehet mindenki, a bíróság, melynek eljárása szóban forog, a főügyészség, mely a feljelentést vizsgálat nélkül elvetette s a feljelentő felett vizsgálat nélkül itólt, de nem lehet bűnös az ügyvéd, ki érdekei ellenére fellépett és elmondott tényeket ós azokból azok felett képezett nézeteit. A mi feleim alaptalan perbefogását s vizsgálati fogságba helyezését minden törvényes indok nélkül illeti, ugy ezek ugyan nem képeztek panaszpontokat feljelentésemben, azonban mégsem akarom megjegyzés nélkül hagyni a főügyész ur ezekről kifejtett nézeteit. Ezek a sérelmek C3ak felebbezós tárgya, ugy mond. Tehát a flagrans, materialis, ha formailag szabályos eljárás eredménye, soha sem képezhetné a közvádló fellépésének alapját? Azért, mert felebbezhető ? Tehát alsó bíróságnál soha ? legmagasabbnál ? E felfogást nem osztja egyetlen mivelt állam törvénykezése, nem osztotta régi gyakorlatunk, nem osztják jelen, helyesen értelmezett törvényeink. A főügyész ur — kinél a törvénytudatlanságot feltenni nem akarom — feljelentésemet «haszontalannak» is nevezi s az 1874. 34. t. cz. 68. §. a) 69. §. a) pontjában körülirt fegyelmi vétség tónyálladékát találja benne, holott a 68. §. a) az ügyvédi kötelessége megszegéséről, a 69. §. a) annak azon esetéről szól, ha ügyvéd világosan igazságtalan ügyben konokul perlekedőknek eszközéül magát felajánlja, feleket ilyen perek vitelére felszólít vagy a felek részére