Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

161 A járásbíróság mint keresk. bíróság 1880, febr. 18. Ítéletével alperest a kereset értelmében marasztalta. Mert alperes beismerte, hogy a B. árujegy szerint 20 öl fát adott el felperesnek, ölét 9 frt 75 krjával, s hogy 10 ölet felperesnek — ára kifizetésével — át is adott s hogy 10 ölre 50 frt foglalót vett fel; de ezt azon indokból, mivel felperes a vételi ügylettől visszalépett, át nem adta. Úgyde az utóbbi állítását, a visszalépést s ennek elfogadását be nem bizonyította; miután tanuja Fr. A. vallomását, mivel ez alperes szolgálatjában állott s vallomása a többi tanukéival, ugy alperes egyik tagjának B. E. alatti, alperesileg valódinak elismert levelével ellentétben áll, fólbizonyitóknak venni s ahhoz pótesküt ítélni nem lehetett. De ha ezen tanú mint érdekelt kifogás alá nem esnék is, alperes czóg egyik tagjának B. E. alatti levele s annak azon tartalma, hogy 10 öl fát helyszűke miatt, s nem felperesnek állítólagos lemondása folytán adta el, megdöntötte ezen tanú vallomását. Mert ezen levelek alperes czég által levén írva s aláírva, és alperesileg valóknak ismertetvén el, feltótlenül bizonyító okmányoknak veendők. S ha az állítólagos elállás való lenne s alperes által el is fogadtatott volna, akkor alperesek ezen tényt a fa át nem adásának indokául bizonyosan felhozták volna két izben irt levelükben, s nem azt, hogy hely szűke miatt adták el a kérdéses iát. Hogy azonban felperes az ügylettől el nem állott, alperesek azt el sem fogadták, fentebbieken kívül bizonyítja az is, hogy ők felperest az állítólagos elállás elfogadásáról sohsem értesítették, s az ügylet megkötésének jeléül adott foglalót mai napig vissza nem adták sem birói kézbe le nem tették. Továbbá, minthogy felperes M. ós F. Ambrus tanúival beigazolta, hogy ő a fáért valóban 20 kocsit küldött, s mindenik fuvarosnak 2 frt 50 krt, a megbízottnak pedig 2 frtot fizetett; s minthogy azon ténykörülmény, hogy a fuvarosokat L. Ferencz fogadta fel és fizette ki, birói figyelembe nem jöhet, minthogy felperes helyett a fuvarosokat más is fogadhatta s fizethette ki, és minthogy felperes azon fát időközben másnak is eladhatta, kinek a fa át nem adása miatt kötelezve lett; felperes az át nem adás által okozott kárt s költséget alperesektől követelni jogosítva van, nehogy ezt nem tevén, s a vevője azt alperesektől nem követelhetvén, ellene hason kárkövetelés támasztassék. Végre miután felperes tanúival igazolta, hogy azon vidéken egy öl középminősógü tűzifának ára mult deczemberben 18 frt volt, ezek szerint felperesi kereset minden része igazolva levén, alperest stb. marasztalni kellett. Döntvénytár XXVI. ^