Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

159 adatik és a lőcsei városi törvényszék előtt ellene lopás miatt folyamatba tett bűnvádi eljárás, illetve a hozott ítéletek végrehajtása a közbejött elévülés indokából besziintettetik, egyszersmind nevezett vádlott, amennyiben ez időszerinti letartóztatása kizárólag az érintett lopási bűnügyre vonatkozik, azonnal szabadlábra helyeztetni rendeltetik. Mert a felterjesztett ügyiratokból nyilván kiderül, hogy S. Géza vádlott az ellene a lőcsei városi törvszék előtt folyamatba tett bűnügy végleges befejezése előtt 1866. évi jan. 3-án az anyai háztól mint tartózkodása helyétől nyom nélkül eltávozván, jóval az 1866. évi május 17-ón 976. sz. a. kelt hétszemélyes táblai ítélet hozatala előtt már szökésben volt és személyének kézrekeritése iránt Lőcse város volt törvényszékének 1869. évi október 1. 55. sz. a. kelt s átkisértetósét követő utolsó intézkedésétől a bpesti kir. törvényszéknek 1877. deczember 28. 1863. sz. a. kelc s ugyanazon S. Géza elfogatására vonatkozó birói intézkedéséig 8 év 3 hónap mult el, anélkül, hogy ellene bármely birói eljárás vagy intézkedés az ügyre vonatkozólag eszközöltetett volna. S. Géza az 1880. aug. 8-án eszközlött bekisértetése előtt vagyis 1880. július 30. 16959. sz. a. kérelmet nyújtván he s ebben az ellene a lőcsei városi fenállott törvényszék előtt lefolyt bűnügynek elévülés alapján leendő beszüntetését szorgalmazván, ezen kórelme a bpesti kir. törvényszéknek 1880. évi augusztus 14. 17835. sz. a. kelt végzésével azon indokból, mert az akkoron érvényes büntető gyakorlat az elévülés intézményét nem ismerte, megtagadtatott, a kir. itélő tábla pedig 1880. szeptember 6. 31,146. sz. kelt végzésével, tehát már az életbeléptetett btk. 2. §. és a btkvet életbeléptető törvény 32. §-ának rendelkezéséhez képest intézkedvén, a bpesti kir. törvszóknek vádlott által neheztelt végzését a btk. 120. §-ának 4. pontja alapján helybenhagyta ; mert a most idézett §. értelmében a fenforgó büntetés az itélet jogerőre emelkedésétől, vagyis a harmadbirósági ítéletnek 1866. évi május 11-ki kelt napjától számítandó 10 óv alatt évülhetett el, de a lőcsevárosi íszéknek 1869. évi okt. 1. 55. sz. a. kelt s vádlott átkisértetósét követelő utolsó intézkedése a bpesti királyi tszéknek 1877. decz. 28. 18643. sz. a. kelt elfogatási parancsa által félbeszakittatván, nevezett elítéltnek 1880. aug. 8. történt bekisértetéséig az elévüléshez megkívántató 10 évi időtartamot leteltnek nem találta. Ha azonban birói fontolóra vétetik azon lényeges körülmény, hogy a büntetőtörvénykönyv 117. §-a, melyre a kir. itélő tábla által idézett 120. §. vonatkozik: a már jogerőre emelkedett itélet végrehajtásának kizárása eseteiről intézkedik, amint ez a