Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)
132 hogy 1848. óta is hasonló szellem vezérelte mindig a magyar törvényhozást a magánvagyon-jogokkal szemben egyátalában, ezt számos ujabb törvények bizonyítják. Az tehát, hogy felperes sajátszerű, nem úrbéri természetű jogosítványának kárpótlása iránt a törvény különösen nem intézkedett, egymagában nem szolgálhat okul annak birói elismerésére, hogy a törvényhozás kárpótlás nélkül akarta legyen elvonni a vagyoni jogosítványt épen csak a felperes zárdától, melynek aequivalenst akart adatni már Mária Terézia királyné is E. szerint, midőn a confraterek adó- s katonamentessógónek megszüntetését a csik-somlyói zárda kártalanítása mellett köztekintetekből kívánatosnak nyilvánította. Elévülésről az osztr. polg. trvkv. 1489-ik §-a értelmében itt szó nem lehet, mert felperes nem a polg-trvkv. 1294 — 1295. §§-aiból, hanem másnak jogellenes cselekményéből, vagy mulasztásából származtatja kártalanítási igényét. És hogy felperes magánjogi kártérítési igényének elbírálása a polgári biró hatáskörébe esik, ez kétséget nem szenvedhet. Mindezeknél fogva a felp. zárda kártalanítási jogát megállapítani kellett, és pedig az államkincstár ellenében, mert a kérdéses confrateri szolgálmányokat a 32 székely gazda adó- s katonamentességének megszüntetésével az állam szüntette meg saját javára, és vagyonjogi tekintetben a fiskus képviseli az államot. Minthogy azonban a kárpótlandó veszteség értéke a per során ki nem derittetett s az e részben felperes által felhívott tanuk nem lettek kihallgatva, azért az alperes kincstár kárpótlási kötelezettségét csak elvileg lehetett kimondani, s az elsőbiróságot a kárpótlás mérvének megállapithatása czéljából további eljárásra és a kárpótlási összegnek ujabb végrehajtható ítélettel leendő megállapítására utasítani kellett. A felperesi zárda kártalanítási jogának a most közlött legfőbb itélőszóki határozat értelmében lett megállapítása mellett az eljáró e. f. törvényszék utasítva lön egyszersmind, hogy a megállapítandó egyenérték iránt a feleket újból jegyzőkönyvileg hallgassa meg és a bizonyítási eljárás befejeztével a kárpótlási összeg megállapítása mellett ujabb ítéletet hozzon. A póttárgyalás megállapítása, tanuk és szakértők meghallgatása után az eljáró bíróság 35244/879. sz. a. ujabbi ítéletet hozván, melynek értelmében felperes részére 32 székely gazda (u. n. confrater) által 1848-ig teljesített szolgálmányok 1848. évi egyenértéke 33280 frtban megállapittatott s alperes kincstár ez összeg lefizetésére köteleztetett.