Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

119 tolvajok egyike a padlásról leugrott s a másik által lehányt élésnemüek összeszedésével foglalkozik, feléjök lőtt, hogy vagyonát megmentse : a padláson levő tolvaj a lövést viszonozta, és a lövés vádlott egyik lábszárát érte is, mi alatt, a tolvajok a rablott prédával nyomtalanul eltűntek, teljesen bebizonyulva lévén, a vizsgálat kétségtelen világosságra hozta azt is: hogy ezen esemény után néhány napra, vagyis márczius 19-ike éjjelén néhai T. Éva, T. János vádlottat felébresztette azon hirrel, hogy a tolvajok ismét a padláson vannak, mire ez felöltözött s puskájával felfegyverkezve H. Józsefné és H. János kíséretében a tolvajok üldöztetése végett a kerten keresztül azon hely felé haladott, a hol márczius 9-ike éjjelén a tolvajok háza tetejét felszakították, ós midőn maga előtt néhány lépésnyire nagy sötétségben egy emberi alakot vett észre, azon vélelem támadt benne, hogy a tolvajok csakugyan ott vannak, és mert a fönebb leirt előző esetből ítélve, a további közeledést életveszélylyel egybekapcsoltnak tarthatta és miután háromszor ismételt azon felhívására «ki vagy?D senki sem felelt : még kétségtelenebbé vált előtte, hogy a tolvajokkal szemközt áll és ugy vagyonának védelmezése, valamint az elébb tapasztalt életveszélynek magától való elhárítása végett a fegyver használatát jogosan látta szükségesnek. Ezen indokok folytán vádlott e cselekményében gondatlanság nem mutatkozván s a bekövetkezett sajnos eredmény, tekintetbe véve a vizsgálat alatt kiderített körülményeket, alapos okoknál fogva szükségesnek tartott önvédelmi cselekmény véghezviteléből származó ós a fenforgott körülmények közt be nem láthatott szerencsétlen véletlennek következménye. Minthogy pedig a B. T. K. 82. §-a határozottan azt rendeli : hogy bűntettnek vagy vétségnek tényálladékához tartozó, vagy annak súlyosabb beszámítását okozó ténykörülmények, ha az elkövető a cselekmény elkövetésekor azokról nem bir tudomással, nem számithatók be. és minthogy a vád tárgyát képező esetben vádlott azt, hogy a feléje közelgő alak nem tolvaj, ós hogy annak közeledése által az önólete nincs veszélyeztetve, nem tudta, és a fenforgott körülmények közt nem is tudhatta, ennélfogva ezen nem tudás, illetőleg nem tudhatás, és az egyedül ennek következményét képezett cselekmény, valamint annak szerencsétlen eredménye, vádlott ellenében nem számitható be, ós azon cselekménye, hogy ő oly körülmények közt azon alakra lőtt: az önvédelemben véghez vitt cselekménynek a bűnösséget kizáró jellegét az alig legyőzhetett tévedés által nem szünteti meg: ezen indokok folytán az életbe lépett B. T. K. K. 2. §-ának figyelembe vételével, a 79. §. második bekez-