Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)
116 a padláson levő tolvaj vissza lőtt, ugy hogy a lövés T. János lábszárát érte. Az ezáltal keletkezett zavarban a tolvajok nyomtalanul megszöktek. 1879. márczius 19. éjjel T. Jánost nővére T. Éva álmából felkölti azzal, hogy neszt hallott, és hogy a tolvajok bizonyosan megint itt vannak. T.János erre hirtelen felkelt, felöltözött és puskájával felfegyverkezve H. Józsefnó és H. János kíséretében kiment a tolvajok üldözésére. T. Éva is vasvillával felfegyverkezve ment az üldözésre. Midőn T. János azon helyre ért, hol a mult alkalommal a tolvajokat találta, a sötétségben egy alakot lát közeledni. Védelemre felkapja puskáját s háromszor reá kiált az alakra : ki vagy ? Semmi felelet; az alak csendesen előre halad. Erre T. János az alak felé elsüti a puskát. A dördülóst követi hangos női jaj veszéklés, s mire világgal oda sietnek, már haldokolva találják T. János nővérét T. Évát, ki pár perez múlva meg is halt. A nagykanizsai kir. törvényszék : T. János az életbiztonság elleni vétségben vétkesnek kimondatik, s ezért eddigi letartóztatása büntetésül betudatik. Indokok: Vádlott T.Jánosnak azon előadása, hogy 1879. évi márcz. 9-én ismeretlen tettesek vádlottnak lakhelyisógét a tetőzeten felbontották, onnan sertéshúst tolvajoltak el, sőt mert ezt vádlott megakadályozni akarta, s e czólból fegyveresen kiment a ház hátsó felében levő kert azon részére, hol a tetteseket lenni vélte, fegyverét reájuk sütötte, ezek pedig vissza reá lőttek vádlottra, azután pedig a tettesek megszaladtak, H. József és ennek neje D. Rózi hit alatti vallomásaikkal beigazoltnak vétetett. 1879. márcz. 16-tól 17-ére következő éjjelen pedig néhai T. Éva ismét neszt hallott, felköltvén bátyját vádlott T. Jánost; figyelmeztette, hogy a tettesek ismét itt vannak, s miként az H. Józsefné ós H. János vallomásaikból kitűnik, néhai T. Éva ezeket itt felköltötte, állítván, hogy alkalmasint ismét a tolvajok vannak itt; különösen H. János vallja, hogy ezután T. Éva egy vasvillával kezében egyenesen a kert felé tartott, ő pedig, épen ugy H. Józsefnó, de vádlott maga is felöltözködvén, mind hárman azon helyre értek, hol 1879. évi márt. 9-ének éjjelén a tolvajok a ház fedezetét kibontották. Vádlott itt a nagy setótségben egy alakot pillantott meg, kire ugy H. Józsefné mint H. János tanuk hallattára háromszor kiáltott, hogy «ki vagy»,s mert feleletet nem nyert, ellenbizonyiték hiányában elfogadandó vádlottnak azon védekezése, hogy ő a fegyvert határozott czólba nem irá-