Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXVI. folyam (Budapest, 1881)

74 43. 1. Jogos önvédelem, mely a szúrás általi védelmet megengedhetné, nem forog fen, mi* dón a bűntettes népes helyiség közelében oly ellenféllel állt szemben, kinél veszélyes eszkiiz nem is volt. 2. Az emberölési szándék (bűnt. tiirv. 279. §.) hiányozván, de a szándék (biint. törvény 75. §.) fenforogván, a késszurás általi halál előidézője az emberhalált okozott s erős felindulásban (307. §.) elkövetett súlyos testi sértés bűntettében mondandó ki bűnösnek. (1880. szept. 22. 4745. sz. a.) Sz. András földmives az ipolysági tszék előtt emberölés vád­jára perbe vonatott, s a tszék 1879. okt. 24-én kelt Ítéletével azon bűntettben bűnösnek kimondatott és 2 évi súlyosított börtönre ttéltetett. A kir. tábla vádlott s az ügyész felebbezésére 1880. april 1. azon változtatással hagyta helyben, hogy 32 frt temetési költség viselése alól vádlottat felmentette. A legfőbb ítélőszék vádlott börtönbüntetését 3 évre emelte fel, egyebekben a kir. tábla ítéletét helybenhagyta. Indokok : Vádlott beismeri ugyan, hogy azon halálos kósszu­rást, mely miatt B. István 1879. jul. 18. szükségkép halálos elvér­zés folytán erőszakos halállal mnlt ki, vádlott maga ejtette, de azzal védekezik, hogy az elhunyttal tusakodás közben, s állítólag a jogos önvédelem közben s így gonosz szándék nélkü! ejtette volna a vég­zetes késszurást. A tanuk vallomásaival szinte kétségtelenné van téve, hogy a B. J. által kezdeményezett s kölcsönössé vált tusakodás közben történt a halálos döfés. De miután egy részről az, hogy a vádlott a cselekményt ölési szándékkal követte volna el, bizonyítva nincsen és e szerint az uj bünt. törv. 279. §. súlya alá eső bűntett fenn nem forog, másrészről azonban habár tanukkal bizonyítva van, hogy B. J. a korcsmából távozó vádlott után sietett, őt megrohanta, földhöz verte, ottan köl­csönösen tusakodtak s vádlott is könnyű sértést kapott, melyet, hogy maga ejtett volna önmagán, tagadása ellenében igazolva nincs; vád­lottnak azon védekezése sem fogadható el, hogy ö a jogosult önvéde­lem kényszerhelyzetében lett volna; mert oly közel egy népes korcs­mához, ahol többen voltak jelen, szemben oly ellenféllel, kinél ve­szélyes eszköz sem volt, vádlott szúrás általi védelemre kónyszeritve nem volt; és eszerint a bűntetthez a bünt. törv. 75. §. szerint meg­kívántató gonosz szándék fenforogván, e vádbeli cselekmény a bünt. törv. 301., 306. illetőleg 307. §§. alá eső cselekményt képez és vád-

Next

/
Oldalképek
Tartalom