Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXIV. folyam (Budapest, 1880)
42 alatti vallomása bizonyítékul nem szolgálhat, a jelen per során kihallgatott tanuknak pedig ezen döntő ténykörülményről, valamint arról, vajon a vételár teljesen kifizettetett-e? és hova fordíttatott? az árverési feltételek milyenek voltak, és az árverés jogerőre emelkedett-e? közvetlen tudomásuk nincs. A m. kir. Curia mint legfőbb itélŐ9zék azonban a kir. tábla fentebbi Ítéletét megváltoztatta, és az első folyamodásu törvényszék ítéletét mindazonáltal oly változtatással hagyta helyben, hogy a felperesek javára elrendelt telekkönyvi átiratás csak azon esetre foganatosítandó, hogy felperesek a pótesküt arra, hogy mint a kérdésben levő ingatlan vevői 1862. évben tartott árverés feltételeinek eleget tettek, illetve 575 frt vételárt lefizettek, leteszik. Következő indokoknál fogva: A másodbirósági ítélet megváltoztatandó s az elsőbirósági Ítélet a fentebbi változtatással helybenhagyandó volt felhozott indokain kivül még azért is, mert habár a birói árverés ténye rendszerint csak okmánynyal igazolható, minthogy azonban jelen esetben az iratjegyzék 12. f. száma alatti hivatalos átirat szerint ki van derítve az, hogy H. Jakabnak M. Mátyás ellen 1862. évben foganatosított végrehajtásról szóló ügyiratok az eszközlött hivatalos kutatás daczára sem találhatók fel; továbbá a kihallgatott tanuk vallomásával azon ténykörülmény, hogy a kérdéses árverés 1862. évben csakugyan megtartatott és azon alkalommal felperesek vették meg az ingatlant, valamint alperes beismerése által igazolva van az is, hogy felperesek 1862. évtől kezdve a kérdéses ingatlan tényleges birtokában is vannak, ily helyzetben felperes részéről csak az volt még igazolandó alperes tagadásával szemben, hogy az árverési feltételeknek eleget tettek, vagyis az 575 frt vételárt is valósággal kifizették; minthogy pedig e tekintetben H. Jakab vallomása részbizonyitókot képez, ezen döntő körülmény bizonyításának kiegészítéséül a pótesküt megítélni, s annak le vagy le nem tótelétől az ügy kimenetelét függővé tenni kellett. 24. Ha a részv.-társaság közgyűlésén hozott határozatok az illetékes törvényszék mint keresk. bíróság által megsemmisíttettek, a mennyiben e közgyűlés a társaság hivatalnokának végleges elbocsátását elhatározta, e határozat is megsemmisitettnek levén tekintendő, a felmondási idő e határozat időpontjától nem számítható. (1879. szeptember 9. 735. sz. a.) M. Istvánnak M. Illés ügyvéd mint a nagykunsági takarékpénztár igazgató-tanácsának elnöke alperes elleni 166 frt 66 kr iránti perben az elsöbiróság következő ítéletet hozott:
