Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXIII. folyam (Budapest, 1880)

14 viselni. Felperesi képviselő munkadija s költségei 60 ; I. és II. r. alperesié 25 frtban állapittatnak meg saját feleik irányában. Indokok : Néhai Sch. Lajos és A. Anna A. alatti közös végrendeletének, az előbbi hagyatékát illetőleg fennálló azon intézkedése által, hogy a pest-terézvárosi Dávid-utczában 965. sz. a. fekvő ingatlan felperesekre szálljon, de ezt terhelniök vagy eladniok szabad ne legyen, s haláluk után leszármazóikra, ilyenek nem létében más rokonokra szálljon, felpereseknek örökségül a kérdéses ingatlan haszonélvezete jutott, a tulajdonjog utóörököseinek hagyatván. Az ily végrendeleti intézkedéseket hazai törvényeink nem tiltván, s az ily intézkedés hitbizomány felállitását nem foglalván magában, felpereseknek arra irányult keresete, hogy a végrendelet jelzett intézkedésének megszüntetése mellett, nekik az ingatlan (most már felének) korlátlan tulajdona ítéltessék meg, elutasítandó volt. A végrendelet felperesek által sem kül- sem belkellékek hiánya miatt meg nem támadtatván, sőt az örökséget a végrendelet alapján birván, és kérvén továbbra is, a végrendeletnek törvénybe nem ütköző intézkedése, s az utóörökösök jogainak sérelme nélkül hatályon kivül nem helyezhető. A kir. tábla az elsőbiróság ítéletét az ügy érdemében helybenhagyta következő indokolással: Felpereseknek mint Sch. Lajos és A. Anna leszármazó örököseinek az azok által 1843. aug. 31. alkotott végrendelet azon okbóli megtámadására, mivel az ö örökségük hitbizományi intézkedés által korlátoltatott, nincs kereseti joguk ; mert anyjok, illetve öreganyjok A. Anna, a közszerzeményi ház őt illető fele részéről, a végrendelkezés és az ő halála idejében 1843. és 1848 ban fenállott törvények szerint szabadon rendelkezhetvén, leszármazó örökeseit abból egészen ki is rekeszthetni, annálinkább a részükre szánt örökséget bármily korlátozással terhelni jogosítva volt; mert a végrendelet a háznak Sch. Lajos apjokat, illetve nagyatyjukat illetett fele részére nézve is csak annyiban volna felperes irányában sérelmes ós törvénytelen, a mennyiben intézkedése folytán az ezen örökhagyó halálakor 1869-ben hatályos törvény szerint érintetlenül hagyandott törvényes osztályrészük (köteles rész) rövidséget szenvedett volna. Ez eset azonban fenn nem forog, mert saját előadásuk s a D. telekk. kivonat szerint, felperesek az egész ház felét, tehát az örökhagyó Sch. Lajost illetett fele rész felét is, teljes korlát-