Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

25 kos bór megfizetése, 3 szekér szalma, visszatartott ruhanemüek kiadása iránt 1879. januárban a pestvidéki tszókhez rendes keresetlevelet adott be, előterjesztvén, mikép alperes őt lovászi minőségben A. okmány szerint 1878. aug. 1-től 1879. év aug. 1-jeig egy évre felfogadta szolgálatába — 300 frt évi bér és 3 szekér fűteni való szalma kiadása mellett; azonban majd 4 hó leszolgálása után 1878. decz. 5-ón minden ok s előleges felmondás nélkül elbocsátotta, a kikötött béréből még hátralékos összeget ki nem fizetvén s egyéb kikötéseknek sem tevén eleget; sőt a tulajdonát képező, 150 frt értékű ruhaneműt is visszatartotta. Bérében csak 75 frtot fizetett ki, a szalmát pedig ki nem szolgáltatta. A tszék 1879. jan. 14. 377. sz. végzésével felperes keresetét hivatalból visszautasította; mert azon kereset tárgyát a gazda és cseléd közti viszonyból származó egyenes követelés s nem kártérítés képezi, és az ily keresetek elbírálása az 1876: XIII. tcz. 11. §. értelmében, a közigazgatási hatóságok illetőségéhez tartozik. Felperes ezen végzés ellen semm. panaszt adott be, azon alapon, mert szerinte téves a tszéki végzés azon indoka, mintha jelen kereset nem levén kártérítési követelés, az a közig, hatósághoz tartoznék. Mert az ; hogy az 1876 : XIII. tczikk mit ért a kártérítések elbírálására hivatott rendes bíróságokhoz utasított kártérítési követelések alatt, megfejtetik azon törvény 23. 56. §§. által. Az 56. §. ugyanis kimondja, hogy azon gazda, ki cselédét a szolgálati idő lefolyta előtt törvényes ok nélkül elbocsátja, tartozik annak hátralevő idejére a kikötött bért, tartást s ruhát kiszolgáltatni. A 23. §. pedig midőn kimondja, hogy a ki a szegődött cselédet befogadni vonakodik, azt épenugy kártalanítani tartozik, mint a szolgálatból alapos ok nélkül való elbocsátás esetében, utal az 56. §-ra, mint a melyben ezen kártalanítás mérve megállapítva van. Világos tehát, hogy az 1876: XIII. tcz. kártalanítási igénynek, vagyis kártérítési követelésnek tekinti a szolgálati idő lefolyása előtti, törvényes ok nélkül való elbocsátásból származó, s az 56. §-ban megállapított igényt, melynek elbírálására tehát azon törvény 119. §. értelmében épen e bíróság, nem pedig a közig, hatóság az illetékes. Minthogy pedig jelen keresetének tárgyát, épen a törvényes ok nélkül, a szolgálati idő letelte előtt történt elbocsátása folytán az 1876: XIII. tczikk 56. §-ban megállapított hátralékos bór stb. iránti igény érvényesítése képezi, ugy kereseti követelése nem egyéb, mint az 56. §-ban körülirt kártérítési igény, s igy ezen per elbírálása nem tartozik a közig, hatósághoz.