Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

73 mati tszékhez, melynek 1877-ben hozott Ítélete a kir. tábla által feloldatván, s az ujabb tárgyalás s tanúkihallgatás befejezése után, a b.-gyarmati tszék 1878. jan. 23. ujabb Ítéletet hozott, melyben a néhai H. Pál és Fr. János közt 1861. okt. 26. létrejött B. a. egyesség érvénytelennek, ellenben az 1870. július 9. B.-Gyarmaton néhai H.Pál örökhagyó által kiállított C. a. végrendelet érvényesnek s Fr. János a neki a B. a. egyességgel, a b.-gyarmati 3588. sz. telekjben 3621 — 3757—58. hr. sz. H. Pál nevén álló fekvőségek felére biztosított örökségére nézve jogvesztesnek kimondatik, első r. felperes részére azokban haláláig a haszonélvezet megítéltetik, s elhaltával többi felpereseknek H. Pál utáni örökösödési joguk megállapíttatik, s alperes azon fekvőségnek 500 frt lefizetése melletti kibocsátására köteleztetik stb. következő indokokból: Jóllehet a kereseti fekvőségek kizárólag H. Pál nevén állanak s igy azok neje első r. felperesseli közös birtokát nem képezték, habár a kir. tábla meghagyásából, felperesi kérdő pontokra kihallga^ tott B. Pálnak vallomása szerint arról, hogy 1874. decz. 6-án Fr. János H. Pálnét az utczán bántalmazta s földre teritette stb. tudomása nincs; tekintve mégis, hogy H. Pál első r. felperesnek férje B. szerződéssel, Fr. Jánosnak az ő tulajdonát képező fekvőségek fele részét, az ő s neje halála esetére azon határozottan kikötött feltétel alatt biztosította, hogy őtet s nejét halálukig istápolni, tisztelni, becsülni, a gazdaságot velük gazdálkodva kezelni, s haláluk esetén mindkettőjüket tisztességesen eltemettetni köteles, ugy hogy ha ezen feltételeket Fr. János meg nem tartaná, az ingatlanokból mit sem kap, s csak az 500 frt hozományát követelheti. Tekintve, hogy alperes a G. okmánynyal támogatott azon felp. állítást, hogy a pinczót feltörte, s az abbani bortermést eladta, részint hallgatag, részint nyíltan beismerte ; s igy ezzel maga bizonyítja azt, hogy első r. felperesre nézve, a B. szerződóst az őt illető részére nézve is megsértette, miután védelmére felhozott azon állítása, hogy H. Pál elhaltával ő lett a gazda, s mint ilyennek joga volt az összes összeirt bortermést eladni, épen a B. alattival van megdöntve; mert abban s különösen a 2-ik pontban az mondatik: «Fr. János velünk gazdálkodva, minket munkánkban istápolni tartozik » kétségtelen tehát, hogy midőn ezen kifejezés «minket» H. Pálra s nejére vonatkozik, akkor ugyanazon B. alatti szerint a kereseti vagyonban, melynek különben is a jelzett szerződós által, még pedig csakis az örökhagyó H. Pál s nejének halála esetére, csak fele lett részére biztosítva. H. Pál halálával nem Fr. J., hanem özvegye