Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

65 a perköltséget kölcsönösen megszüntetvén. Mert az A. illetve G. a. házasság biztosítéki okmány által bizonyítva van ugyan, hogy néhai gr. B. Dienes a 6000 frt biztosíték után járó évi 300 p. írt kamat fizetését felperesnőnek megígérte, ós a B. C D. illetékekkel igazolva van, hogy ezen kamat alperes gr. B. Miklós b.-hunyadi birtokára jelzálogilag bekebeleztetett; de minthogy felperesnő az arra megkínált főesküt, hogy gr. B. Dienesné mint férje örököse, felperesnő s férje kérésére épen azon 300 frt kamatot emelte fel 400 frt évi járadékra, s hogy ezen két összeg azonos, el nem fogadta ; a 400 frt évi jövedék pedig gr. B. Dienesné végrendelete értelmében pontosan fizettetett s fizettetik ; s minthogy emiitett végrendeletből nem tűnik ki, hogy gr. B. Dienesné a 400 frt évi járadékot hagyományozta volna, hanem csak annak mint már fennálló kötelezettség, ki általi fizetését, illetve teljesítését, s mikénti biztosítását szabá lyozta s rendelte el, mit igazol S. tanú vallomása, s a mire mutat az is, bogy felperesnő annak bizonyítására megkínált főesküt, hogy felperesnő s férje sem B. Dienes, sem neje életében más életjáradékot nem élvezték, el nem fogadta. Azon körülmény pedig, hogy ezen 400 frt nem felperesnőnek fizettetik, nem jogosítja fel felperesnőt a 400 frttal azonosnak kimutatott 315 frt kamatnak, hanem csak annak követelésére, hogy azon összeg ne férje, hanem az ő kezeibe fizettessék. Ezen okokból elutasítandó volt stb. És ennek folytán a szavatosság kérdésébeni határozathozatal szükségtelenné vált. A marosvásárhelyi kir. tábla 1878. jun. 14. 4953. sz, a. indokaiból helybenhagyta a tszék Ítéletét. A legfőbb ítélőszék a kir. tábla Ítéletét helybenhagyta. Indokok: Felperes keresetét az A., illetőleg G. alatti házassági-óvadék (Widmungs-Urkunde) okmányra állapítja, azt állítván, hogy a 300 frt évi dij, mely gr. B. Dienes által részére köteleztetett, s a bánfi-hunyadi jelenleg gr. B. Miklós tulajdonát képező birtokra jelzálogilag átkebeleztetett, 1866 óta meg nem fizettetett; minthogy azonban a felperes keresetének alapjául szolgáló okmány bevezetéséből kitűnik, hogy az W. Lajos részére lett kiállítva oly czélból, miszerint W- Lajos által szándékba vett házasság megkötése, a katonai hatóság részéről a fennálló szabályok szerint megengedtessék. Minthogy továbbá azon okmányban a 300 f. évi dij a közös költségekre lett kötelezve, kétségtelen az is, hogy annak a házasság tartama alatti felvételére felperes férje is mint családfő rendszerint jogosítva van mindaddig, mig ennek megváltoztatását, ha és mennyiDöntvénytár. XXII.