Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

45 nyomtatását alperes a felp. czégnél, és pedig előre kikötött s meghatározott dijórt megrendelte, az részére elkészittetett, és miután a I). alatti alperesileg nem kifogásolt okmánynyal felperes azt is teljesen igazolta, hogy a nyomtatott példányokat alperes át is vette, ennélfogva a nyomtatási költségben, vagyis 155 frt 45 krban alperest feltétlenül, a többiben pedig póteskü letétele esetén marasztalni kellett; mert a könyvkivonat két utolsó tételére, azok valódiságát, felperes részint az •/. hitelesített könyvkivonattal, részint R. Frigyes tanuja vallomásával fél próba erejéig mindenesetre beigazolta. A kir. tábla 4878. november 12. 3114. sz. a. következő ítéletet hozott: Az eljáró bíróság Ítélete, tekintve, hogy felperes mint bej. kereskedő az 7. a. könyvkivonaton látható hitelesítés szerint szabályszerűen vezetett, és alperes által ez irányban meg sem támadott könyvkivonata első tételére nézve, a kihallgatott s bár részben aggályos, de a jelen per egyéb körülményeinél fogva, mindenesetre kiegészítő bizonyítékul elfogadható tanuk vallomásával teljes bizonyítékot állított helyre, egyebekben annak indokolásánál fogva helybenhagyatik. A legfőbb ítélőszék mindkét alsóbir. Ítélet megváltoztatásával felperest keresetével egészben feltétlenül elutasította s 29 frt perköltség fizetésére kötelezte ; Indokok: Alperes határozott tagadása ellenében, azon döntő körülményt, hogy a nyomtatást alperes rendelte meg, felperes tartozott bebizonyítani. Ennek bebizonyítására felperes tanukra hivatkozott. Egyik tanuja W. Emil világosan azt vallja, hogy alperes a nyomtatást a kézirat átadásakor közvetlenül nem rendelte meg, hanem hogy neki alperes ebbeli üzenetét R. Frigyes hozta. Most említett R. F. pedig, ki szintén mint felperesi tanú lett kihallgatva, azt vallja, hogy alperestől a megrendelésre megbízást kapott, és hogy ekként mint alperes megbizottja rendelte meg a nyomtatást. Miután ezen utóbbi tanú maga mellett nem bizonyíthat, hogy milyen minőségben tette a megrendelést, és különösen, hogy a megrendelést alperes nevében, ezt következőleg tehette; miután továbbá W. fenemiitett tanúvallomása szerint is a megrendelés R. által eszközöltetett, a szóban levő döntő körülmény a kihallgatott tanuk által bebizonyitottnak nem vehető. Ide járul, hogy a D. a. okmány szerint alperes az 1160 pél-