Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

25 évült váltóra nézve kötelezte magát s igy az elévülés megszakítása czéljából ellenében külön per megindításának szüksége fenn nem forgott. Az ügyérdemóberf alperes a fenti Összegben marasztalandó, mert az A. itólet alapján megítélt összeg, melyhez saját kórelme is járult azon összegig terjed. A kir. tábla 1878. nov. 11. 391 5. sz. a. részben megváltoztatván az elsőbir. itóletet, a sommás végzést 95 frt stb. erejéig tartotta fenn hatályában; mert azon kifogás, hogy a váltó lejárta után vállalt kezesség váltói kezességet nem képez, figyelembe nem vehető ; miután mindaddig mig azon kötelezett, ki mellett váltón a kezesség elvállaltatik, váltóilag kötelezve van, a mellette vállalt kezesség váltóinak tekintendő, stb. stb. A legfőbb ítélőszék mindkét bir. ítélet megváltoztatásával, a sommás végzést érvényen kivül helyezte s felperest váltókeresetével elutasította s a perköltséget kölcsönösen megszüntette. Indokok: Azon kezességi nyilatkozat, melyre a váltókereset alapittatik, a váltó lejárata után állíttatott ki alperes által, miután a váltóadós, kiért a kezesség vállaltatott, jogérvényes bírói határozattal a váltótartozás kifizetésére köteleztetett. Tekintve már, hogy az Ítélet hozatala után, a váltóadós kötelezettsége jogérvényes Ítéleten alapszik, az ily kötelezettségért vállalt kezesség nem tekinthető váltójogi kezességnek, s az ily kezességi nyilatkozat váltó-kereset alapjául nem szolgálhat. 12. Oly kölcsönszerződés, melynélfogva valamely ingatlan kamat lejében járó haszonélvezettel, zálogba adatik, az ősiségi pátens szerint jogérvény telén. (1879. jan. 13. 12306. sz. a.) B. Bernát, Br. Ábrahám ellen 3055. telekk. szám alatt előforduló földdarabok kibocsátása iránt a beszterczebányai tszék előtt pert indított; minthogy a 364. telekjben foglalt, ingatlan eredetileg Dz. János tulajdona volt, ki ezen úrbéri telket átruházta Dz. Andrásra, ez pedig 700 frtért eladta felperesnek (A. alatt), kinek nevére átíratott. Minthogy azonban az ahhoz tartozó 3955. sz. a. dolini nevezetű szántóföldet alperes jogtalanul birtokolja, kéri azt annak kibocsájtására köteleztetni. Alperes elismeri, hogy Dz. Andrástól egy darab földet 20 frt tartozás kamatjai fejében 1864. óta zálogban birja, de tagadja a 3965. sz. alattivali azonosságát s vittatja, hogy azt csak a zálogösszeg megtérítésével tartozik kiadni, felperes a