Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

22 nem fizetné; abban viszont felperesek nem vállalták magokra az eladott házon levő terhek kitáblázását; s igy ezek ki nem táblázása miatt alperes felperesek ellenében kifogással nem élhet. Ezen ok s körülményeknél fogva tehát, tekintve hogy alperes nem is állította, hogy a kérdéses elvállalt tartozás törlesztésére, a felperes által kercsetileg is beismert 1240 frtnál több fizettetett volna, akár egyenes adós N. István, akár alperes által, alperes az Ítélet szerint felperesek részére az elvállalt kötelezettség szerint volt elmarasztalandó; s miután a kitűzött időre alperes sem felpereseknek nem fizetett, sem hátraléktartozását, ha kételyei voltak, birói kézbe le nem tette, s igy jelen perre okot szolgáltatott, a perköltségben is marasztalandó. Alperes azzal, hogy miután felperesek, a 3. sz. utalvány szerint 1907 frt 47V2 krt a n.-váradi káptalant illető követelés törlesztésére utalványoztak, az a kereseti összegből levonandó s felperesek részére meg nem Ítélhető, annál kevésbé vódekezhetik, mert azt, hogy ezen kiutalt összeget a n.-váradi káptalannak valóban kifizette, avagy e részben ezen káptalannak terhelő nyilatkozatot adott volna, igazolni nem tudta. Felperesek az alperesileg kért patvarkodásban marasztalhatók nem voltak, mert azok mint az 1. NB. alatti • periratokból is kitűnik, nem alperes, hanem N. ellen pereltek, azt pedig hogy felperesek N.-től, avagy alperestől a marasztalási, illetve a jelen beperesitett összeget megkapták volna — alperes nem is állítja. — Már pedig patvarkodási eset csak ott állhat elő, hol a hitelező már egy izben bevett követelését ujolag érvényesíteni akarja s gonosz szándékkal perlekedik, nem pedig hol a hitelező, a főadós elleni marasztaló ítélet után, egy későbben nyert készfizetői kezességi okirat alapján, miután a marasztalt főadós fizetni nem tudott, a készfizető kezesnek adott határidő elmulta után a törvény által adott s a készfizető kezes által biztosított jogával él, mely kimondja, hogy a hitelezőnek joga van, az egyetemlegesen kötelezett adós társak közül választani, az egyenes adóst a készfizető kezessel együttesen vagy csak a kezest beperelni; s ettől követelését behajtani; mely utóbbi esetben a kezesnek fenmarad visszkereseti joga az egyenes adós ellenében. Hogy pedig jelen perbeli alperes N. főadósórt a készfizetői kezességet elvállalta, kitűnik a 2. sz. alattiból, mit alperes tagadásba sem vett. Viszont felperesek a meg nem itélt 240 frt, ugy a követelt 16% kamatok és F. Ferencz javára ellenökben megítélt 34 frt költség iránti keresetükkel elutasitandók voltak, épen a per alapját ké-