Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

16 mert: a kereset melletti A. okmány valódisága s az, hogy eme okmány tartalma mind Arad város közönsége, mind a honvédelmi minisztérium részéről annak idején elfogadva lett, alperesileg kétségbe nem vonatott. Ezen okmány teljes bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogy a város s honv. minisztérium közt egy kölcsönügylet s egy bérlet jött létre, melynek egyidejű vagy egymásra vonatkozással való megkötése a törvény által gátolva van. Ezen okmány 1. pontjában világosan ki van téve, hogy Arad város a 60—61. sz. házát nemcsak a honvédzászlóalj, hanem a lovasszázad keret s ennek lovai elhelyezésére is, a honv. minisztériumnak 10 évre átengedi, és pedig 4. pontjaként 10 évi bérletre. Bér fejében járnak az elszállásolási illetékek. Minthogy igy elhasználhatlan dolog meghatározott fizetésért bizonyos időre használatul átengedtetett, kétségtelenül bérleti ügylet jött létre. Az A. okmány értelmében köteles volt felperes azon házat 146 főnyi legénységre s istálóját 35 lóra berendezni, ezenkívül 5 szobának, század és zászlóalj raktárnak ugyanott elégséges helyet adni. Az, hogy felperes e kötelezettségeinek eleget tett, alperesileg kétségbe nem vonatik. Míg egyrészt felperesre nézve ezen kötelezettség fennállott, ez egyszersmind a használat terjedelmére nézve is mérvadó, t. i. hogy azon helyiségek egészen alperes kincstár részéről bérbe vétettek, és pedig nemcsak a honvódgyalogság számára, hanem mint világosan kitéve van, a honvéd lovas keret ós lovai elhelyezésére is, Ezek szerint tehát alperesnek nem áll jogában felperestől azon bérilletményt elvonni, mely őt a honvédlovas keret s lovai részére berendezett helyiség után illeté. Azon körülményből, hogy a honv. minisztériumnak jogában állott a lovasságot, mely egyideig a kérdéses helyiségekben elhelyezve volt, másfelé áthelyezni, nem következik, hogy jogosítva volt eme helyiségeket oly értelemben használatlanul hagyni, hogy felperes az A. okmány 1. pontja értelmében czélbavett elszállásolási jövedelmétől elessék, épenugy, mintha valaki valamely lakot bérbe vesz, nem szabadulhat a bérfizetés kötelezettségétől azáltal, ha a lakba be nem hurczolkodik. A B. kétségbe nem vont okmány szerint a 300 frt bér első sorban nem a szórlövegek elhelyezósérei tekintettel lett megállapítva, hanem abban világosan kimondatik, hogy a lovasság elhelyezéséért óvenkint 300 frtban megállapíttatik s ezen bér a szórlövegekre is alkalmaztassák, Ezeknélfogva a kártérítési kötelezettséget ki kellett mondani, s mivel a lovasságórt évenkint 300 frt járt, a kártérítés mennyisé-