Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

évi május 13-án 69867. sz. alatt hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét azon részében, mely szerint az örökhagyó özvegy T. Izsákné született H. Emilia hagyatéki tömege bíróilag 20929 frt 86 kr értékűnek állapíttatott meg, mint egyik fél részéről sem nehezteltet, érintetlenül hagyta, egyéb pontjaiban azonban részben megváltoztatta, s felpereseknek örökségi részét a fenti hagyatéki tömegből 6184 frt 64 krban, s ennek az örökhagyó napjától számítandó 6% kamataiban, alperesek örökrészét pedig a most emiitett összegek kifizetése után fenmaradó értékben állapította meg; következő indokoknál fogva: Megjegyzése mellett annak, hogy miután azon egyik vitás kérdés hogy az örökhagyóra az anyai ágról átháromlott vagyon értéke mennyire rug, már az 1876. évi január 24-én 62979. sz. alatt hozott másodbirósági ítélet által elbíráltatott, a peres felek felebbezésében ez irányban panaszok tekintetbe nem vehetők, hanem a felülvizsgálat tárgyát egyedül azon további kérdés képezheti, hogy mennyi volt az apai ágról hárult vagyon értéke, és erre, valamint az anyai ágról hárult vagyon értékére tekintettel, a vitás hagyaték a peres felek között miként osztassék fel ? ezeket illetőleg pedig részben megváltoztatandó volt az elsőbirósági neheztelt itólet: mert a per során felhozott s alább részletezett adatokból kitűnik, hogy az örökhagyó hagyatékából azon érték, mely reá az apai ós anyai ágról háromlott kikerül, és igy törvényszerű ok fenn nem forog, hogy a kir. tábla 62979/876. számú ítéletében anyai ági vagyon gyanánt felszámított 6184 frt 64 kr és annak az örökhagyó halálozása napjától számítandó esedékes jövedelme felperesek részére egészen megítéltessék ; mert alperesek által a 3. és 4. szám alatt beügyelt magán jegyzetek arra nézve, hogy az örökhagyóra atyáról H. Jánosról mily érték háromlott, nem képezhetnek jogszerű bizonyítékot, minthogy ha azok tartama valónak vétetik is, az által az abban foglalt javak jogi minősége, felperes tagadása ellenében, kétséget kizárólag bizonyítva nem lett; mert ezek szerint egyedül a póttárgyalás során összegezett alperesi okmányok által igazolt 11660 frt érték tekinthető olyannak, mely az örökhagyóra az atyáról H. Jánosról háromlott, mind e mellett, minthogy felperesek a per során ismételve beismerőleg kijelentették azt, hogy azon érték, mely az anyai ágon öröklött vagyon értéke levonása után fenmarad atyai ági vagyont képvisel; ezen felperesi beismerés és arra tekinttel, hogy felperesek az örök-