Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)

94 nevezetesen annak 19. §-a határozottan kimondja, hogy a vállalat képviselője csakis a telekkönyvi hatóságnak a hirdetményi határidő lefolyása ntán tett értesítésére köteles a kisajátítási összeget kifizetni, és pedig a mely tételeknél sem ellenvetés, sem igénybejelentés nem tétetett azoknak a kikre az egyedi kimutatásba felvéve vannak, a többieket pedig birói letétbe helyezze. Az idézett törvény ezen rendelkezése, ha első tekintetre figyelmen kivül is hagyatik, alperes társaság az igényelt összeg megfizetésében elmarasztalandó volt; mert a m. kel. vasút épitési n.-várad-kolozsvári vonal igazgatósága és M. Filimon között 1868. évi november 19-én létrejött adásvevésí szerződés 3-ik pontjában a szerződő felek által határozottan kiköttetett, hogy a kisajátítási ár kifizetése az 1868. évi I-ső törv. czikk 1 9-ik §-a értelmében, csak is a hirdetményi határidő lefolyása utánfog eladónak kifizettetni, esetleg igénykeresetnél birói kezekbe tétetni. Az idézett törvényczikk ós a szerződós fennebbi szavaitól való eltérés első alperest egyedül terhelvén, kereseti jogának M. Filimon elleni fentartása mellett, az igényelt összeg egyedüli kifizetésére volt kötelezendő. Jelen perben másodalpereskónt szereplő M. Filimon védekezése, hogy ő felperes M. Annánál az igény tárgyár képező hagyatéki vagyonra nézve kibékült, és őtet kielégítette, s igy felperes mint M. Kosztán örököse által ezen kártalanítási összeg jogtalanul igényeltetik, miután az egy külön per és bírálás alá tartozó ügy, jelenben tekintetbe vehető nem volt. A perköltségek és ügyvédi képviseleti dijak megállapítása a perrendtartás 252. §-a által igazoltatik. A marosvásárhelyi kir. tábla 1878. május 31. 3967. sz. alatti ítéletével a jbiróság végzését helyesebben Ítéletét indokainál fogva, és még azért is helybenhagyta mert jóllehet az egyedi kimutatásban is a kisajátított ingatlan a M. Kosztán hagyatékául van kitüntetve, 1-ső r. alperes a jelei: per tárgyát képező kisajátítási vótelárt M. Filimonnak az 1868: I. tczikk 17. §. szerint előszabott hirdetményi eljárás bevezetése előtt, a nélkül, hogy ehhez való jogosultsága kimutatva lett volna, kifizette. Alperesek által felhozott azon körülmény, hogy felperes a szülői hagyaték, s igy a kisajátított ingatlanra nézve 2-od r. alperes által kielégíttetett, — ha igazoltnak tekintetnék is — a később keletkezett és hivatalból bekebelezett jogerejü átruházási okmánynyal szemben ügydöntőleg ezen perben figyelembe nem vétethetett. Végül M. Filimon a per tárgya kisajátítási vételárának I-ső r. alperes részére leendő megfizetésében, ezen perben azért nem ma-