Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)

41 Mert: jóllehet a 8. alatti távirat arra nézve, hogy felperesi részről az 5. alatti adásvevési zárlatban kötelezett árpamennyiség kiszolgáltatva nem lön, valamint a 77. alatti Ítélet arra nézve, hogy alperes ugyanezen zárlat átruházásából kifolyólag 1265 frt árkülönbözet megtérítésében marasztaltatott el, bizonyitékul szolgál, miután azonban alperes saját beismerése szerint felperes által szállítani szándékolt 40 zsák árpát el nem fogadta, holott Sz. György és K. Imre tanuk egybehangzó vallomásaik szerint, az el nem fogadott árpakészlet az eladott árpával tökéletesen hasonminőségü volt, továbbá miután alperes a minőség iránti kifogásaival az idézett törvény 346. §-a szerint az eladót azonnal nem értesítette, sőt ezen hiányokra alapított kereseti jogát is csak az 1877. évi márczius 29-én tartott tárgyalás alkalmával, tehát a 349. §-ban kitűzött 6 havi határidő letelte után kisérti meg érvényesíteni, igy a kötelezett átvétel megtagadása által a szerződés betöltését önmaga akadályozván, s az átvétel megtagadása iránti kifogásait elkésetten terjesztvén. elő, ebbeli mulasztásai miatt az árkülönbözet czimén támasztott kártérítési igényei megállapíthatók nem voltak, viszont azonban, miután a Ö. tétel alatt követelt zsákok visszatartása kérdésében ajánlott főeskü iránt felperes nem nyilatkozott, az árra nézve pedig egyátalán kifogást nem tett, e czimen alperes javára 181 frt 50 kr megítélendő s felperesi követelésből levonandó volt. Ezek szerint tehát alperes 2559 frt 77 kr tőke, ennek a kereset beadása napjától lejártnak tekintendő 6% kamataiban elmarasztahmdó volt. Mindkét fél felebbezése folytán a budapesti királyi itélő tábla 1878. évi február 4-én 1509. sz. a. következő ítéletet hozott: Az elsőbiróság ítélete, amennyiben azáltal alperes 2334 frt 77 kr tőkének s ez összeg után 1876. évi aug. 16-tól járó 6% kamatnak megfizetésére köteleztetett, helybenhagyatik; amennyiben pedig alperes még 225 frt megfizetésében is elmarasztaltatott, megváltoztatik, s ezen összeg iránti keresetével felperes az erre irányzott alperesi viszonkeresetnek helyt adva, elutasittatik. Indokok: Annak megjegyzése mellett, hogy a felebbviteli biróság a felek által felebbezésükben előterjesztett kórelmen túl nem terjedhet, alperes pedig felebbczésóben csak a foglaló kétszerege és 225 frt váró pénz iránt viszonkeresetileg előterjesztett követelésének megitélését szorgalmazván, a kártérítés czimén esetleg- követelt 1265 frtra nézve az elsőbiróságnak elutasító ítélete felülvizsgálat tárgyát nem képezheti: az elsőbiróság ítélete, amennyiben azáltal alperes a részéről felperes által visszatartott zsákok ára fejében vi-