Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)

29 Felperes keresetével elutasittatik. Indokok. Mert alperes, habar hivataláról még az 1875. évi leczember 14-én lemondott, lemondásának elfogadtatásáról csak 1876. évi január hó 5-ón értesíttetett, mert a hivataláról lemondott hivatalnok lemondásának az illetékes közeg által való elfogadásáig illetőleg az elfogadás közléséig, hivatalos kötelezettségeinek eleget tenni kénytelen, mert alperes az 1876. évi január hó 5-ig tényleg szolgálatban volt s igy az 1875. évi deczember hó 14-től ugyan-e hó végéig semminemii tulélvezményben nem részesült, s igy a magyar kir. igazságügy minisztérium 5190/875. sz. alatt kelt rendelete, melylyel alperesnek járandóságai az 1875. évi decz. hó 14-ikével beszüntettetett s mely a birói ügyviteli szolgálat 33. §-ával is ellenmondásban van, tévesen bocsájtatott ki. Felperes felebbezése folytán a budapesti királyi itélő tábla 1877. évi október hó 1-én 32794. sz. alatt hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyta. Felperes kincstárnak ujabb felebbezése folytán a magyar királyi Curia mint legfőbb ítélőszék következő ítéletet hozott: Tekintve, hogy feipei'es azt, miszerint alperes a felmentés előtt hivatalát tényleg elhagyta, nemcsak nem igazolta, sőt alperes azon előadását, miszerint a felmentési okmány kézbesitésóig tényleg hivataloskodott, nem tagadván, ezen körülmény bizonyítottnak veendő ; tekintve, hogy ily körülmények fenforgása mellett az 1874. évi október hó 15-én kelt birói ügyviteli szabályok 33. §-a értelmében alperes járandóságát 1875. deczember végéig jogosan vette fel: a budapesti királyi itélő táblának fentebbi keletű és számú ítélete felhívott ezen és az abban előadott indokokból helybenhagyatik. 13. Ka alperes a kereset alapját képező kötelezvénynek általa lett kiállítását és aláírását a per során beismerte, azon jogalapnak pedig, mélyítői ezen kötelezvény keletkezdt, érvénytelen voltát, illetve azt, hogy ö az ezen kötelezvényben kifizetni kötelezett pénzösszeg értékét felperestől solia meg nem kapta s ekkép a kötelezettség fen nem állását a prdts lCí). §-álioz képest nem igazolta: a kötelezvény nem támadható meg. (1877. évi október 31-én 8120. sz. a.) W. Lipót felperesnek, B. Károly alperes elleni 1000 frt iránti perében az elsőbíróság következő ítéletet hozott: Alperes köteles 1000 frtnyi tökét ós ennek 1873. évi april 25-től számitandó 10% kamatát megfizetni.