Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

121 szállított kőszén után mázsánkénti 2 krnyi kövezetvám fejében beszedetett. Az imént emiitett a salgó-tarjáni kőszénbánya részvény-társaság által kiállított számlákat illetőleg alperes ugyan tagadta, bogy ezen okmányok, miután azok nem tőle származnak, ellene bizonyítékot képeznének. Azonban ezen kifogás nem volt tekintetbe vehető, mert alperes beismerte, miképen ő a magyar éjszaki, illetve a m. kir. államvaspályán 1870. év végéig Pestre és Kőbányára érkezett kőszén utáni városi kövezetvám beszedésével, először a m. éjszaki vaspálya-társaságot, ennek megszűntével pedig a salgó-tarjáni kőszénbánya-társaságot bizta volt meg, ós hogy ezek az emiitett kövezet vámot tényleg be is szedték. E szerint tehát a most nevezett kőszénbánya részvény-társaság a szóban levő kövezetvám beszerzésére nézve alperes megbízott vámszedője lévén, az általa a beszedett kövezetvámról kiállított elismervények alperes ellen teljes bizonyítékot képeznek. Alperes továbbá a 2 Q. — 3 P. alatti okmányok valódiságát vette tagadásba, de ezen kifogás is mellőztetett, mert felperesek alperest arra nézve, hogy ezen számlák a salgó-tarjáni kőszénbánya részvény-társaságtól származnak, a nevezett társaság igazgatója által leteendő főesküvel kínálták meg, és mert alperes ezen főesküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, minek következtében ezen okmányok valódisága bebizonyitottnak tekintendő. Alperes azon kifogása, hogy ő miután felperesek a fenti főesküt oly módon kínálták, hogy ezt a salgó-tarjáni kőszónbánya részvény-társaság igazgatója tegye le, — ezen eskü megengedését ellenzi, mellőzendő volt ; — mert a fentebbiek szerint a kérdésben forgó kövezetvám beszedésére nézve a salgó-tarjáni részvény-társaság alperes megbízottja lévén, felperesek a perrendtartás 225. §-a értelmében törvényszerűen kínálták alperesnek a kérdéses főesküt. A 2 Q. — 3 P. alatt becsatolt okmányok által igazoltatik, miképen a salgó-tarjáni kőszénbánya-társaság, a néhai B. S. Sámuel részére a fentebb kijelölt időszak alatt Pestre és Kőbányára érkezett kőszénért annak mázsánkénti két krajczáros vámdija fejében az emiitett számlákban kitett összegeket összesen 54594 frt 94 krt néhai B. S. Sámuel folyó számlájában a most nevezettnek terhére irta. De ezen számlák által az is beigazoltatik, hogy a salgó-tarjáni kőszónbánya-társaság az imént emiitett kövezetvámot B. S. Sámueltől tényleg be is szedte; ugyanis az ezen számlák követel (habén)