Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

98 körülmény, hogy alperest férje hűtlenül hagyta volna el, beigazolva nincö ; sőt ellenkezőleg P. Erzsébet ós Gy. György alperesi tanuk vallomásából az tűnik ki, hogy fel- és alperes, az időben felperes tanyai lakásáról a legjobb egyetértésben mentek haza Halasra; honnét felperes harmadnap múlva magánosan tért vissza tanyai lakására, s alperes többé felperes tanyai lakására nem is ment ki; azon körülmény pedig, hogy a különválásnak valósággal melyik fél volt az oka, kitüntetve nincs; végre ingóságok iránti keresetével, miután alperes azt, hogy az ellenkezésben beszámított ingóságok valósággal felperesnél maradtak volna, annak határozott tagadása ellenében biróilag elfogadható bizonyitékkal nem igazolta. A budapesti kir. ítélőtábla pedig 1 878. évi január 7-én 71085. sz. alatt következő ítéletet hozott: az eljáró kir. törvényszék ítélete az alperes által követelésbe vett ingókra nézve azon változtatással, hogy felperes alperes részére 12 zsáknak, s ponyvának kiadásában feltétlenül, azon esetben pedig ha felperes tagadó főesküt tesz le arra, hogy alperes eltávoztakor annak hozományi tulajdonát képezett 4 vánkos, 1 dunyha, 2 párna, 1 ágyterítő, 4 lepedő, 4 abrosz, tetemes mennyiségű, legalább 12 törülköző, 12 szakajtó, 12 szalvéta, 1 kredencz, 1 konyhaasztal, 1 tálcza, 2 vasas dézsa, 1 nyújtó deszka, 1 mosó teknő, 1 kisebb teknő, 2 nyoszolya, 1 vasas szekér hozzávaló eszközökkel, 1 paripaló és 100 pfrt nála nem maradt, alperes ezen ingók iránti követelésétől elmozdittatik, ellenesetben a nevezett tárgyakból azokat, melyekre az esküt le nem teendi, tartozik 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett alperesnek természetben kiadni; egyebekben az elsőbirósági Ítélet indokainál fogva helybenhagyatik. Indokok: az alperes által igényelt ingókra nézve megvolt az elsőbirósági itólet változtatandó, mert felperes maga megismerte a per során, hogy alperesnek 12 zsákja s 1 ponyvája nála maradt, ezek kiadásában tehát felperes feltétlenül marasztalandó volt; azon mentsége, hogy alperes több rendbeli ingókat elvitt, figyelembe vehető nem lévén, a többi ingókra nézve felperes tagadása ellenében alperes főesküt kivánt, s felperes azt tagadólag elfogadta; minélfogva azon ingóknak meg vagy meg nem Ítélése a főeskünek le vagy le nem tótelétől volt függővé teendő; illetőleg a mely tárgyakra felperes a tagadó főesküt le nem teszi, annak kiadásában elmarasztalandó volt. Az igényelt ingók csak természetben voltak megítélhetők, mivel azoknak pénz- vagy becsértéke nem követeltetett.