Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

92 frtba 52 krban, összesen tehát tőkében 86459 frt 22 kr s 6% kamatait B. Vilibaldné s Vazul részére birói kézbe való letétel utjáni megtérítésére kötelezte, egyéb felebbezett részeiben helybenhagyván: Indokok: Mindazon jogok, melyek a bukottat illeték, a csőd elrendelése után a csődtömegre szállván s ez által érvényesíttethetvén, a kereseti jog elleni kifogásoknál kevésbé vehetők figyelembe; mert habár kétségtelen, hogy azon* követelés, melylyel a bukottak fenforgó jogczimen alperes ellen birtak, még a csőd előtt 1872. szept. 7. B. Leopoldin s Vazulra ezek 137.027 frt követelése erejéig végrehajtásilag átruháztatott, a jelen peres követelés tehát azon összeg erejéig csakis ezeket illetheti, kétségtelen az is, mikép a mennyiben azon B. Vilibald s Virgil-féle követelés a kincstár e. mostanáig összegszerüleg nincs megállapítva, a csődtömegnek joga van azt perutján szorgalmazni, már azért is, mert csak ez uton derülhet ki az : váljon a végrehajtásiig átruházott Összeg kielégítése után maradt-e még fenn valami a csődtömeg kielégítésére ? Egyébként felperes azt, hogy azon végrehajtásilag szerzett jogok az e. bír. ítéletben megóvattak, felebbezésileg nem neheztelte, alperes sérelmére pedig az nem szolgál. De különben ha fenforogna is azon állítólagos körülmény, hogy a neheztelt ítélet perben nem állt 3-ik személy jogaira terjeszkedett ki, ez a perr. 297. §. 11. p. szerint jogosult részéről csak semmisógi panaszszal lett volna megtámadható. Magát a követelést illetőleg, miután egyrészt a haszonbéri szerződés (B. a.) 1 pontjából kétségtelen, miként B. Vilibald s Virgil jogosítva voltak a kérdéses contractuális község által kötelezett szolgálmányokat az egész haszonbóri idő alatt élvezni, ettől azonban a közbejött megváltás folytán több évre elestek ; másrészt alperes 5 — 8 alattiakkal a váltsági összegeket maga kimutatta, s elismerte, hogy azok kamatait folyton ő szedte be, a nélkül, hogy bérlőit a vesztett haszonbért kárpótolta volna, ismét kétségtelen, hogy azon időre, melyen át a bérlők a szolgálmányok élvezetére még jogosítva voltak, alperes az élvezett egyenleget képező ama kamatokat illetéktelenül vette fel, tehát azokat a vesztett élvezet idejére visszafizetni köteles. A visszafizetendő összeg azonban elsőbiróságilag nem helyesen állapíttatott meg; mert felperes a k. összeszámításban a vesztett élvezet éveit Jánosföldnél 8, Öregfalunál 6, Újvárnál 7 ós Ó-teleknél 6 évre maga teszi ki, tehát általánosságban 8 évet nem lehet venni számításba; de viszont alperes felebbezésbeni számítása sem alkalmazható, mert ez a per folyamában elő nem terjesztetett, és a K.