Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

92 frtba 52 krban, összesen tehát tőkében 86459 frt 22 kr s 6% kama­tait B. Vilibaldné s Vazul részére birói kézbe való letétel utjáni megtérítésére kötelezte, egyéb felebbezett részeiben helybenhagyván: Indokok: Mindazon jogok, melyek a bukottat illeték, a csőd elrendelése után a csődtömegre szállván s ez által érvényesíttethetvén, a kereseti jog elleni kifogásoknál kevésbé vehetők figyelembe; mert habár kétségtelen, hogy azon* követelés, melylyel a bukottak fenforgó jogczimen alperes ellen birtak, még a csőd előtt 1872. szept. 7. B. Leopoldin s Vazulra ezek 137.027 frt követelése erejéig végrehaj­tásilag átruháztatott, a jelen peres követelés tehát azon összeg erejéig csakis ezeket illetheti, kétségtelen az is, mikép a mennyiben azon B. Vilibald s Virgil-féle követelés a kincstár e. mostanáig összeg­szerüleg nincs megállapítva, a csődtömegnek joga van azt perutján szorgalmazni, már azért is, mert csak ez uton derülhet ki az : váljon a végrehajtásiig átruházott Összeg kielégítése után maradt-e még fenn valami a csődtömeg kielégítésére ? Egyébként felperes azt, hogy azon végrehajtásilag szerzett jogok az e. bír. ítéletben megóvattak, felebbezésileg nem neheztelte, alperes sérelmére pedig az nem szol­gál. De különben ha fenforogna is azon állítólagos körülmény, hogy a neheztelt ítélet perben nem állt 3-ik személy jogaira terjeszkedett ki, ez a perr. 297. §. 11. p. szerint jogosult részéről csak semmisógi panaszszal lett volna megtámadható. Magát a követelést illetőleg, miután egyrészt a haszonbéri szer­ződés (B. a.) 1 pontjából kétségtelen, miként B. Vilibald s Virgil jogosítva voltak a kérdéses contractuális község által kötelezett szolgálmányokat az egész haszonbóri idő alatt élvezni, ettől azonban a közbejött megváltás folytán több évre elestek ; másrészt alperes 5 — 8 alattiakkal a váltsági összegeket maga kimutatta, s elismerte, hogy azok kamatait folyton ő szedte be, a nélkül, hogy bérlőit a vesztett haszonbért kárpótolta volna, ismét kétségtelen, hogy azon időre, melyen át a bérlők a szolgálmányok élvezetére még jogosítva voltak, alperes az élvezett egyenleget képező ama kamatokat ille­téktelenül vette fel, tehát azokat a vesztett élvezet idejére vissza­fizetni köteles. A visszafizetendő összeg azonban elsőbiróságilag nem helyesen állapíttatott meg; mert felperes a k. összeszámításban a vesztett élvezet éveit Jánosföldnél 8, Öregfalunál 6, Újvárnál 7 ós Ó-teleknél 6 évre maga teszi ki, tehát általánosságban 8 évet nem lehet venni számításba; de viszont alperes felebbezésbeni számítása sem alkal­mazható, mert ez a per folyamában elő nem terjesztetett, és a K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom