Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

90 ennek folytán, midőn 1869-ben a bérhátralékokért bepereltettek, már akkor érvényesíteni kívánták ellenkövetelésüket, de külön perutra utasitattak a bérhátralékban s lejárattóli kamataiban elmarasztaltatván. 1873. évben B. testvérek e. csőd nyittatott; tehát erre szállt át követelési joguk is, habár arra 107,321 frt erejéig B. Leopoldine és Vazul végreh. zálogjogot nyertek. A törvényszék 1877- június 16. 4853. szám alatt következő ítéletet hozott: Alperes párdányi kir. kincstári uradalom tartozik felperes csődtömegnek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett a jánosföldi, óteleki, öregfalui és újvári telepitvényes községek által örökváltsági dijul lefizetett 195,399 frt 724/ö kr tőke után járó 6o/0 törvényes kamatait pedig 1867, 1868, 1869, 1870, 1871, 1872, 1873 és 1874. évekre, a minden évre eső: 11,723 frt 98 krnyi összeget, vagyis összesen 93,791 frt 76 krnyi tőkét, és ezen utóbbi összeg mint tőke után a kereset megindítása napjától, azaz 1875. évi aug. 9-től járó 6% kamatot, mindazonáltal az ezen követelésre B. Stojánovits Leopoldine és St. Vazul által eszközlött végrehajtási jog érintetlenül hagyásával megfizetni, s ily értelemben a felperesi kereset megállapitatván, illetve módosíttatván, felperes a többi kereset részeivel elutasittatik. A perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek, felperesi ügyvéd munkadíja 300 frtban a csődtömeg irányában megállapíttatik. Indokok : Felperes a keresethez A. és B. alatti okmányokkal begyőzte miszerint vagyonbukott B. Vilibald és B. Virgil egyrészről, másrészről pedig az alperesi uradalom közt oly egyesség létesíttetett, mely alapján vagyonbukottaknak a jánosföldi, öregfalui, óteleki ós újvári telepményes községek által C. I). E. és F. alatti okmányokban körülirt szolgálmányok 1854. évtől, 1874. év lejáratáig élvezetre átengedtetnek, alperes részéről ezen tény nem tagadtatván, de az sem tagadtatott, hogy B. "Vilibald és Virgil a szolgálmányokat egész 1866. év végéig jogosan ós háboritlanul élvezték, a midőn bekövetkezett a mondott telepvényes községeknek megváltása, ós ennek fordultával az örökváltsági dij alperes javára lefizettetvén, az így elesett szolgálmányok az addig jogosan élvezőktől elvonattak, és hogy ezen megszűnt haszon miatt B. Virgil és Vilibald kármentesítve lettek volna, azt maga alperes sem állítja ; s jóllehet a törvény által rendelt megváltás létesítése után alperes nem volt és nem is lehetett köteles a szolgálmányok kiadására, mindazonáltal tartozott