Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

6} 37. L ki örökösök harmadik személyek irányában az örökhagyóval egy személynek lévén tekintendők, azok az o. p. tvkönyv 1467. §-ában szabályozott elbirtoklást, a mennyiben tulajdonjoguk örökösödési jogok alapján kebeleztetett be, nem érvényesíthetik. 2. Az ősiségi nyiltparanesnak az örökösödési jog elenyésztére vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók szemben olyanokkal, kik, illetve jogelődjeik, az osztrák polgári törvénykönyv hatályba lépte idején az öröklés tárgyát képező javak birtokában voltak. (1878. ápr. 2-án 2733. sz. a.) özv. M. Pótruné mint kiskorú fia M. Ádám gyámja, özvegy M. Manilláné mint kiskorú fia gyámja ellen ingatlanok tulajdonjoga iránt indított perében az elsöbiróság felperesi keresetnek helyt adva, az ingatlanok tulajdonjogát részére megítélte. A budapesti kir. ítélő tábla 1877. évi nov. 17-én 38629. sz. alatt hozott ítéletével az első birőság Ítéletét helybenhagyta: mert alperesek maguk is nyiltan beismerik, de a kihallgatott tanuk is bizonyították, hogy a kérdéses javak 1847. évi jan. 26-án elhalt M. Prepuktól felperesek atyjára M. Petrura szállottak, s alperesek jogelődjére M. Manillára szállottak, kik a kérdéses ingatlanokat osztatlan állapotban mint közös tulajdonukat M. Petrunak 1855. évi deczember 23-án bekövetkezett elhalálozása napjáig közösen birtokukban is tartották, következőleg felperes atyjának, még 1847. évben örökölt, alperesek illetőleg jogelődük M. Manilla által eltartóztatott tulajdonát követelvén, azon körülmény, hogy felperes néhai M. Prekupnak valamennyi jogutódait perbe nem idéztette, továbbá, hogy felperesek örökösödési joga az ősiségi nyiltparancs 9. §-a értelmében elenyészett, mint felperes keresete érvényesítésének útjában nem álló kifogásokat figyelembe venni nem lehetett ; mert továbbá az örökség az örökhagyó jogainak és kötelezettségeinek összege lóvén, alperesek mint M. Manilla Örökösei, most nevezett örökhagyóval egy, és nem harmadik személyeknek voltak tekintendők, a miért is alperesek részéről felhozott elbirtoklás iránti kifogást figyelembe venni nem lehetett ; mert alperesek azt, hogy a kereseti fél hold szőllő nem képezi a sottkii 194. sz. tjegyzőkönyvben foglalt ingatlanok tartozókát, illetőleg, hogy azt elsőrendű alperes maga szerezte volna, az ezt tanusitó szerzési okirattal, továbbá, hogy néhai M. Prekup után annak Manilla ós Petru fiaira terhek is szállottak, egyáltalán nem bizonyítottak. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék pedig következőleg itélt : A budapesti kir. tábla ítéletének a siklói tjkönyvben foglalt úrbéri ház, beltelek és 2U külállomány felére vonatkozó része indo-