Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

51 szerződés folytán már többé nem a «Haza», hanem a «Tisza» viseli, minden alap nélküli, mert a beállt haláleset vagy túlélés folytán nem az egyes biztosított, hanem a viszonbiztositott irányában vállalta a (iTisza» magára a fizetést, és pedig a viszonbizt. szerződés határozott tartalmaként akkép, hogy esetleg a «Haza»> tartozásai a «Haza» ezen követeléseibe bizonyára beszámíttatni fognának; de egyébként a viszontbiztosítás természetéből is folyik (ha ennek a szerződésben többszörösen kifejezés nem adatnék is), hogy a viszonbiztositó csak a viszonbiztositottal áll jogviszonyban, hogy a viszonbiztositás nem a biztosított fedezésére és koczkázatára történik, melylyel a biztositónak rendelkeznie, s melyet a biztositónak minden körülményekben viselnie kell, hanem a viszonbiztositó elvállalt koczkázatának könnyítésére s beálló fizetésének fedezetére. Világos tehát ezekből, hogy a «Haza» a törvényben előirt díjtartalékkal többé nem bir, nem követelheti tehát jogszerűen a fent levont törvényes jogosultság hiányában biztosítottjaitól, hogy ezek vele a szerződóst folytassák ; hogy a dijakat ezentúl is mindaddig, mig az ügylet szerződés szerint véget ér, neki fizessék ; holott általa, törvényszegése által, a szerződési liquid követelések kielégítése is a legbizonytalanabb esélyeknek kitéve marad; következik továbbá még a mondottakból, hogy valamint a felszámolás s viszonbiztositás tónyéböl magából még nem származott volna a biztosítottaknak azon joga. hogy a szerződési viszony érvónytelenitésót kérhessék, ha a ((Hazaw minden egyéb vagyonát (ha ilyen lenne) átruházta volna is a «Tiszára» viszonbiztositás értékéül, de a díjtartalékot megtartotta volna ; ugy másrészről a biztosítottak ezen jogot minden esetben igényelhetik, ha a «Haza» különben még elegendő reális vagyonnal birna is. mihelyt a törvényes díjtartalékot rendelkezése alól kibocsátotta, vagy az adott esetben a 456. §. ellenére oly viszonbizt. szerződésbe fektette, mely a díjtartalékot nem helyettesitheti. Azon további kérdésre nézve: hogy mit kelljen a kérdéses jogsértés további jogkövetkezményéül kimondani az 506. s 486. §§-ai szabnak irányt. Miután fenforgo eset az 505. §. esetei közé nem tartozik, kétségtelen, hogy a 486. §. utolsó bekezdése nyer alkalmazást, mely szerint, ha a szerződés érvénytelenségét a biztosító idézte elő, a dijt vissza nem tarthatja, tehát köteles visszafizetni, s e mellett biztosítottat kármentesíteni. Hogy a biztosító nincs s nem lehet azon helyzetben, tekintettel a díjhátralék képződésének mathematikai kiszámításán alapuló módd*