Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

81 Alperesek felebbezése folytán a budapesti királyi itélő tábla 1877. évi szeptember 10-kén 32935-ik szám alatt következő Ítéletet hozott: Az elsöfolyamodásu kir. törvényszék Ítélete megváltoztatik, köteles lévén alperes ugy is mint K. Sebestyén és Erzsébet kiskorú gyermekeinek term. és törv. gyámanyja, néhai K. Gábor örökösei 631 frt 85V2 kr tőkét, ennek 1873. február 26-tól, mint a kereset megindítása napjától folyó 6% kamatnak az esetre megfizetni, ha felperes a főesküt leteendi arra, hogy : «a C. jegyzékben részletezett ingókat az ott kitett, illetve a kereseti 631 frt 85V2 krnyi becsárban néhai K. Gábor azon kötelezettséggel vette át, hogy ezen kölcsönösen megállapított ingóknak fenti értékét vagyis 631 frt 85V2 krt felperesnek mielőbb visszafizetendő» Indokok. Alperesnő azt, hogy néhai férje a C. alatti jegyzékben felsorolt ingókat felperestől átvette légyen, beismeri ugyan, vitatja azonban, hogy ezen a becsértékre nézve kifogásolt ingókat néhai férje anyai öröksége fejében visszatérítési kötelezettség terhe nélkül átvette. Jóllehet felperes állításainak begyőzésére alperest a főesküvel megkínálta, és ez utóbbi az esküt elfogadta, felperesnek, mint a bizonyítandó ténykörülményről közvetlenül tudomással biró egyetlen félnek a ptrs. 235-ik §-a értelmében a főeskü odaítélendő s annak le- vagy le nem tételétől a per kimenetele feltételezendő volt azért, mivel alperesnő azon állítását, miszerint ő neki is a C-ben körülirt ingók átadási módozatairól közvetlen tudomása van s azok átadásánál jelen volt, felperesnek e tekintetbeni határozott tagadása ellenében mivel sem bizonyította. Alperesnek ujabb felebbezése folytán a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék következő ítéletet hozott: Mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztatik s felperes keresetével elutasittatik. Indokok. Mert a törvényes vélelem szerint a szülő által gyermekének életben adott érték vagy ingóságokat örökösödésébe való betudás mellett adottaknak kelletvén venni, minthogy felperes e vélelemnek ellenkezőjére bizonyítékot nem szolgáltatott, a főeskü általi bizonyítást pedig nem perrendszerüleg ajánlotta, annak egyoldalú felajánlása pedig a fentórintett törvényes vélelem ellenében el nem fogadható, végre a leltározás a tartozás fenállására bizonyítékot már azért sem szolgáltat, mert alperes ezt alá sem irta, — felperest keresetével elutasitani kellett. Döntvénytár XIX. f