Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

45 jogok épségben tartása mellett történik; tekintve továbbá, hogy esetleg e jogok összeütközéséből támadó kérdések elbirálása a bányahatóság köréhez tartozik: mindkét alsóbirósági végzés, az alaptalan semmiségi panasz elvetése mellett, az ügy érdemére nézve megváltoztatik, és az eljáró bányabiróság odautasittatik, miszerint a felfolyamodó részéről beadott keresetet szabályszerűen intézze el. 35. Ha az irni és olvasni nem tudó fél azt, hogy az okmányt kézjegyével ellátta, beismeri, de tagadja, hogy az előtte felolvastatott és megmagyaráztatott volna, a felolvasás és magyarázás megtörténtét az okmányra hivatkozó fél tartozik bizonyitani. (1877. szeptember 13-án 8549. sz. a.) A. Antal mint Sz. András engedményese felperesnek B. Viktor egyenes adós és Sz. András szavatos alperesek ellen 296 frt tőke s járul, iránt inditott sommás perében az elsőbiróság elsőrendű alperest a kereseti tőke s járulékainak megfizetésére kötelezte. A bpesti kir. ítélőtábla 1877. évi május 14-ik napján 9751. szám alatt hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta, s felperest keresetének e részével is elutasította, következő indokoknál fogva: habár elsőrendű alperes azt, hogy a kereset alapját képező A. alatti kötelezvényt közjegyével ellátta, beismeri is; mindazonáltal minthogy felperes azt, mintha ezen okirat tartalma az irni és olvasni nem tudó elsőrendű alperesnek felolvastatott és megmagyaráztatott volna, ezen alperes tagadása ellenében nem bizonyította, e nélkül pedig az A. alatti okirat, mivel a törvénykezési rendt. 168. §-ában foglalt kellékekkel nem bir, az alperes által megtagadott tartalmára nézve törvényes bizonyitékot nem képez, de ezenfelül annak tartalmára, vagyis hogy Sz. András a 296 frtot alperesnek készpénzben kölcsön adta, oda kinált főesküt annak szövegezése szerint el sem fogadta, sem vissza nem kinálta: ezeknélfogva felperes elsőrendű alperes elleni keresetével elutasítandó volt. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék pedig következő Ítéletet hozott: Azon körülmény, melyre felperes a főeskü letételére késznek ajánlkozott, az alperes által a főesküvel bizonyitani kivánt körülménytől egészen eltérő állítást tárgyazván, s arra nézve felperes által egyoldalulag perrendellenesen ajánlott főeskü megitólhető nem lévén: a bpesti kir. ítélőtábla ítélete ezen, ós az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik.