Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

32 23. í. A polg. törvk. rendtartás 4. §. végpontjában és az 1869. roárczius 30-án kelt igazságügyininiszteri rendelet XIX. ezikkében foglalt intézkedésekhez képest a kir. legfőbb ítélőszék csödügyekben seminiségi panaszok elintézésére is hivatva van. 2. Csödügyekben a felebbezés beadásának határidejére nézve jelenleg is az 1864. évi július 28-án 1352. szám alatt kiboesátott udvari rendelvény lévén irányadó: a felebbezés 15 napi határidő alatt nyújtandó be. 3. A csődtörvény 35. §-ában szabályozott eljárásnak esak világos követelés alapján van helye, oly esetben tehát, midőn a csödképviselöség által valamely követelés valódisága és mennyisége tagadásba vétetett, e szakasz szerinti eljárásnak, miután annak alapján valamely követelés valódisága és mennyisége felett határozatot hozni nem lehet — helye nincs. (1877. augusztus 27-én 603. sz. alatt.) P. György csődtömege P. Engelbert csődtömege ellen 3500 frt zálogösszeg és járulékai iránt, mely váltóbeli követelés kézi záloggal volt biztosítva, keresetet indítván, az elsőbiróság alperest ez összeg megfizetése mellett a kézi zálog kiváltására kötelezte. A bpesti kir. ítélő tábla azonban 1877. május 9-én 2316. sz. alatt hozott ítéletével: az eljáró bíróság ítéletét megváltoztatta, s a felperesi csődtömeget keresetével elutasította ; következő indokoknál fogva : felperes keresetét a csődrendtartás 35. §-ára alapítja s a csődtömeget az általa birt kézi zálognak kiváltására köteleztetni kéri; minthogy azonban a csődtörvény 35. §-a szerinti eljárásnak csak világos követelés alapján van helye, jelen esetben pedig felperes követelésének valódisága ós fennállása alperes csödképviselöség által tagadásba vétetett ; minthogy továbbá a csődrendtartás 35. §-ában előirt eljárás alapján valamely követelés valódisága és mennyisége felett határozatot hozni nem lehet; felperest, ki nyilván helytelen perutat választott, keresetével elutasítani kellett. Felperes semmiségi panasza és felebbezése folytán a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék következőleg ítélt: Annak előre bocsátása mellett, hogy a polg. törvk. rendtartás 4. §-ának végpontjában, ugy az 1869. márczius 30-án kelt igazságiigyminiszteri rendelet XIX. ezikkében foglalt intézkedésekhez képest a kir. legfőbb ítélőszék csődügyekben semmisógi panaszok elintézésére is hivatva van, és tekintve, hogy az 1864. július 28-án 1352. sz. alatt kibocsátott udvari rendelvény értelmében csődügyekben a felebbezés 15 napi határidő alatt nyújtandó be: felperes alaptalan semmiségi panasza elvettetik, a felebbezósre vonatkozólag pedig a másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik.