Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

16 kezlet 10. ós 11. §§-ai értelmében oda ítélendő s átadandó volt annál is inkább, mert az alperesnő által emiitett törvényes örökrész se volt neki megítélhető, mivel a törvények épen hivatkozott, ós a többi szakaszai szelleméből kiindulva, ily törvényes örökrészről is csak azon esetben lehetne szó, ha a hagyatékot képező vagyon nem volna tisztán atyai ágon örökhagyóra szállott természetű. A bpesti kir. ítélőtábla 1877. évi január 23-án 53195. sz. a. hozott ítéletével: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta olyképen, hogy Hinden 1873. évi július 17-ón végrendelet és leszármazók nélkül elhalt kiskorú R. József hagyatékát képező 2500 frt tőkekövetelés R. Katalin Sz. Ferenczné mint adós által a Pécsett 1873. évi május 3-án kelt kötelezvény kiállíttatott, s melyre nézve most nevezett adósnak a somogyi 41. és 147. számú tjkönyvekben felvett ingatlanaira a zálogjog a somogyi árvatár javára bekebeleztetett, fele részében, vagyis 1250 frt erejéig a nevezett kiskorú örökhagyóra apai ágról öröklött vagyonúi, másik fele részben vagyis szintén 1250 frt erejéig örökhagyó szerzeményi vagyonául ismerte el, s a törvényes öröklési jogot az apai ágról öröklött 1250 frthoz felpereseknek egyenlő részekben, a szerzeményi 1250 frthoz pedig felerészben felpereseknek, szintén egyenlő arányban, a másik felerészben pedig alpereseknek ítélte meg, s ehez képest 2500 frt tőkekövetelés elsőrendű felperesnek 3 s részben, vagyis 937 frt 50 krral és alperesnek 2 8 részben vagyis 628 frttal adatott át, mindegyiknek az örökség megnyíltától járó kamataival együtt; következő indokoknál fogva : A C. és D. alatti egyességek a felek kölcsönös beismerése szerint a somogyi 41. és 147. sz. tjkönyvekben eredetileg az 1860. évben elhalt R. Antalra és nejére H. Magdolnára felvett ingatlan javak örökség utján ezekről az 1863-ben elhalt fiukra R. Jánosra, erről pedig három gyermekére, u. m.: 1. az 1872. évben elhalt R. Antalra (kiskorú örökhagyó R. József atyjára); 2. R. Katalin elsőrendű felperesre, és 3. R. Lajosra (másodrendű felperes atyjára) szállván, kétségtelen ugyan, hogy az emiitett egyességek tárgyát képezett javakból az 1872-ben elhalt R. Antalt illetett rész ennek apai ágról öröklött vagyona volt; ámde az említett ingatlan javakból az 1872-ben elhalt R. Antalt illetett rész megváltása fejében D. szerint R. Katalin Sz. Ferenczné által R. Katalin és kiskorú fiának R. Józsefnek fizetni kötelezett 2500 frt mégis már csak fele részben tekinthető R. Józsefnek atyjától öröklött vagyonául, mig annak másik fele része anyjától M.