Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

14 keresetlevél ezek ellen is akár névszerint, akár amennyiben ismeret­lenek lennének, ügygondnok kezéhez idézendőleg intézve nem lett, az elsőbiróság Ítéletének felperes özv. Sch. Adolfné irányában kere­setével elutasító részét helybenhagyni kellett. R. Mózes azért volt az elsőbirósági Ítéletnek e részbeni meg­változtatásával feltétlenül elmarasztalandó, mert a kereseti váltón lát­ható kibocsátói aláírása valódiságát nyíltan elismerte, forgatói alá­írását illetőleg emelt azon kifogása: hogy nem az ő irása ; figyelemmel, hogy azt, mintha a mondott aláírást más által sem íratta volna öt kötelező hatálylyal a kereseti váltón látható első forgatmány alá, s hogy a váltót Sch. Adolfra át nem ruházta volna, nem is állítja, sőt azon kifogásával, hogy a váltóösszeg az ő forgatmányára közvetlen hátiratosának a váltót elenyósztő hatálylyal kifizettetett, azt, hogy ő a váltót az első forgatmányosra átruházva, s következve forgatói aláírásának kötelező voltát közvetve beismerte. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a budapesti kir. ítélő tábla, fentebbi ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. 11. Ha váltó végrehajtás folytán a lefolyt vételár mikénti felosztása az összes érdeklett felek által egyességileg van megállapítva, ezen egyesség bíróilag meg nem változ­tatható. (1877. szeptember 26. 634. sz. a.) N. Imre s többeknek K. György hagyatéka elleni váltóvégre­hajtási ügyében, az elsőbiróságnak az árverésen befolyt s az activ követelésekből befolyandó összegek felosztása tárgyában az elsőbiróság által hozott végzés ellen több hitelezők felfolyamodván, a budapesti kir. Ítélőtábla 1877. évi május 30-án 2816. sz. alatt hozott végzésével az elsőbiróság fentebbi végzését neheztelt részé­ben megváltoztatta, és az árverés alkalmával befolyt, s letétben létező 1142 frt 88 krnyi vételárból G. Gusztáv ügyvédnek, mint D. József ós társai megbízottjának perbeli s végrehajtási költség fejében nem 10, hanem 90 frtot rendelt kifizettetni, N. Imre hitelező részére az ellen, valamint az elsőbirósági végzésben elősorolt többi előzetes tételek után fenmaradó összeg kiadását rendelvén el: mert a vételár mikénti felosztása az összes érdeklett felek által egyességileg lóvén megállapítva, ezen egyesség bíróilag meg­változtatható nem volt. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a kir. tábla fentebbi végzését indokainál fogva helybenhagyta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom