Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)
7 napon lett volna fizetendő, a mely nap a könyvkivonatba bevezetve van, a kamatot ezen összeg után nem a kereset beadásától, hanem a könyvkivonatban kitett lejárattól kellett megítélni. Egyekben az eljáró bíróság ítélete az abban felhozott indokoknál fogva, és még azért is helybenhagyandó volt, mert a 2 */. alatti nyugta valódiságát tagadván alperes, ennek bizonyítása végett szakértők s esetleg főeskü általi bizonyításra hivatkozott; szakértői szemle azonban elrendelhető nem volt, mert alperes oly okiratokat, melyekkel a 2 '/. alatt létező aláírás összehasonlittathatnék, fel nem mutatott. Ezek szerint csak a főeskü általi bizonyítás maradt fenn, s miután felperes az alperes által kinált főesküt visszakínálta, s azt egyúttal másképen szövegeztetni kérte, alperes pedig a visszakínált főesküt a felperes által kívánt szövegezéssel elfogadta, a főesküt ily módon alperesnek oda itólni kellett. A hitletétel esetén a 2 7. alattiban nyugtatott 405 frt kereseti összegből levonni kellett, mert felperes válasza kezdetén tagadta ugyan, hogy A. János a pénzfelvételre jogosított megbízottja lett volna, azonban perbeszédei folyamán ezen körülményt utólag elismerte azáltal, hogy a fizetés meg nem történte iránt épen A. János személyében ajánlkozott a pótló, esetleg döntő hitet letenni. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék az elsőbiróság fentebbi ítéletét a 405 frt tőkeösszegre, ennek kamataira s a perköltségre vonatkozólag megváltoztatta, s alperest a 405 frt tőkeösszeg s ezután 1875. november 1-től számítandó 6°/o kamat megfizetésére feltétlenül kötelezte; következő indokoknál fogva : Alperes az A- alatti könyvkivonatban foglalt tételek helyességét mind a jogczím, mind pedig az összeg mennyiségére nézve beismervén, azon kifogását, hogy az 1. és 2. alatti tótelek alatt előforduló 414 frt 8 krnyi összeg törlesztésére 1875. jul. 26-án 405 frtot fizetett, felperes határozott tagadása ellenében bebizonyítani tartozott. Az által, hogy ez irányban felperes részéről csupán óvatosságból a főesküvel megkináltatott, alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettség alól felmentettnek nem tekinthető. Ezen kötelességének alperes eleget nem tett, minthogy részéről a 2. sz. a. felmutatott nyugta, melyből sem az, hogy a szóban forgó összegre vonatkozik, sem az, hogy az abban emiitett fizetés az alperes czég részéről történt, ki nem vehető, már ez oknál fogva is bizonyítékul nem szolgálhat. Eként alperes részéről az állítólagos levonás perrendszerüen be nem bizonyittatván, őt a 405 frt tőke s annak kamataiban feltétlenül elmarasztalni kellett.