Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

7tí szabta ki, e büntetés mérve pedig mint nem alaki, hanem a birói lelkiismeretes meggyőződéstől függő kérdés e helyen s ez uton felülvizsgálat tárgyát nem képezheti. 3. Az esetben is, ha a lapszerkesztő a vád alapját képező ezikkért a [felelősséget magára vállalja, vádló kérelmére a czikk valódi szerzőjének kinyomozása végett a vizsgálat megtartandó. (1877. márczius 6-án 4398. sz. a. kelt határozat.) M. R. és társai vádja folytán a «Pannonia» czimü kassai heti lapban megjelent rágalmazó czikk miatt vizsgálat indittatván, a szerkesztő azon ezikkért a felelősséget magára vállalta. Vádlók azonban ezzel meg nem elégedvén, a vizsgálatot a czikk szerzőjének kipuhatolására is kiterjesztetni kérték. A vizsgálóbíró ezen kérelemnek helyt nem adott; mivel a lap szerkesztője a vád alapját képező ezikkért a felelősséget magára vállalván, ez által az 1868. február 22. min. rend. utolsó előtti kikezdésének elég tétetett, s ily körülmények közt további vizsgálat szükségessége fenn nem forog. Vádlók ez ellen semmiségi panaszszal éltek, minek folytán a m. k. Curia mint semmitőszék a megtámadott végzést megsemmisítette s a vizsgáló birót utasította, hogy a megkezdett vizsgálatot az 1867. május 17-dikén kelt igazs. m. rendelet 18, s az ugyanazon év okt. l-jén kelt igm. rend. 1. §. 3. 4. pontjai, ugy az 1868. febr. 22-ki igm. rend. 2-ik kikezdésének megfelelően folytassa ós szabályszerűen fejezze be; mert téves és az 1868-ki rendelet utolsó előtti bekezdésének félreértésén alapúi azon a neheztelt végzésben is kifejezett nézet: mintha oly esetben, midőn a vádra okot szolgáltató ezikkért a felelősséget a lap szerkesztője elvállalja, — a czikk valódi szerzője személyének kitudása végett további nyomozásnak helye nem volna; ellenkezik ezen nézet nem egyedül az általános büntetőjogi fogalmakkal, melyekhez képest a kinyomozott s nem a színlelt tettes büntetendő, — hanem a sajtó vizsgálatnak kifejezett czéljával is, mely hasonlóképen a tárgyi—s nem az egyszerű alaki igazság kiderítésére irányul; minthogy pedig az 1868. 18. t. cz. 13. s 33. §§-ai sajtóvétségért első sorban a széVzőt, a felelősséggel tartozó többi személyeket pedig azon esetre rendelik büntettetni, ha a szerző felelősségre nem vonathatnék: ezekből következőleg nem helyesen cselekedett a vizs-