Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

72 nem nyilatkoztam oda, hogy a czikk szerzőségére nézve vállalom el a Felelősséget. Azon kérdésre, hogy elvállalom-e a felelősséget a czikkre nézve, lelkiismeretemnek véltem eleget tenni midőn nyiltszivüleg nyilatkoztam, hogy részben elvállalom a felelősséget a czikkben emiitett tényekre nézve, de eszembe sem jutott, sem nem mondatott meg nekem, hogy ezen felelősség nem a czikk tartalmára, hanem a szerzőségre vonatkoznék. így történt, hogy egy már alapjában lényeges tévedés következtében plagiatornak kénytelenittettem lenni az auditóriumban volt valóságos szerző jelenlétében. Én a czikket nem irtam, nem is ismertem el azt, mintha én irtam volna a czikket, s a sajtótörvény 13. §-a szerint sajtóvétségért büntettetik a szerző, ha ez nem tudatnék, a kiadó; ha ez sem tudatnék, a nyomda vagy metszde tulajdonosa. Miután szerző nem vagyok, nem volnék büntethető, ha büntethető volna valaki, a szerző kilétének nem tudása esetén, a kiadó sat., vagy a lapért a felelősséget magára vállalt felelős szerkesztő. Mi illetékes helyén megérthettem volna a félreértést, számos tanúval tudtam volna bizonyitani, hogy én a műveltségnek sokkal alantabb fokán állok, sem mint czikkirásra képes lehetnék, s ha nem lenne oly szomorú, tán comicusnak tartanám, ha szerény mázoló létemre czikkirónak avanciroztatom. Lehet-e valakit oly valamiért elitélni, miben nem lehet vétkes ? Én azt hiszem, hogy nem s hogy félreértésből származott azon vélelem, mintha én irtam volna a czikket; mert a beismerés és felelősség elvállalása nem a szerzőségre, hanem a tények valódiságára vonatkozott, azon félreértés volt minden következmény alapja. Én azt tartom, hogy szükséges lett volna, miszerint ezen kérdésre nézve betanittassam, s hogy annak hiánya, lényeges formahiba s már az eljárásra nézve is alapos semmiség ok. Egyébként 3. a vizsgálat maga is hibás és hiányos volt, mert nem derittetett ki, s nem constatáltatott, váljon volt-e kézirat vagy nem, megvan-e az incriminalt czikk fogalmazványa, vagy nem ; a kézirat léte, vagy nem léte legtöbbet igazolt volna s e kérdés kiderítésének mulasztása kiváló formahiba, mely az egész ügymenetet illusiorussá tette. Mert mi vethetett volna tisztább világot a bizonyítási eljárásban, mint ezen mondhatni corpus delicti léte, vagy nem léte. Mi lett volna a vizsgálat első feladata, ha nem a kérdés problémájának megfejtése. Egyébként kiváló semmiségi ok az is, hogy 4. megtagadtatott azon törvényes kívánságom, hogy a fenyítő