Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

66 büntető bíróság az érdekelt fél kívánatára gyakorolja bírói tisztét, minden további büntető birósági tárgyalás, mint a már netán hozott ítélet minden foganatja is megszűnik, ha a panaszra jogosított, megbüntetés végett kérelmét, még a vádlott elleni ítélet kihirdetése előtt visszahúzza; akkor, mikor vádló emiitett negatív kívánságát kifejezte, az ítélet még kihirdetve nem volt; az esküdtek a vétkesre szóló verdictjüket kimondották ugyan, de ezen verdict ítéletnek nem mondható; ítélet a szó technicus fogalmában csak az, melyet a törvszék a »vótkesre« szóló esküdtszéki határozat után hoz, a mit tanúsít azon körülmény is, hogy a szóban forgó miniszteri rendelet a bíróságnak az esküdtszéki határozat után hozott ítéletét mindenütt annak nevezi, a mi kitetszik annak 76. 89. 90. 92. 93. 97. 99. és 103. §§-aiból ; a tőrvénynek panaszló által felfejtett értelmezése helyes és alapos voltát támogatja még a felhívott szakaszokban azon körülmény, hogy a büntetés kéréstől való elállás esetében, a netán kihirdetett ítélet foganatja is elesik, a mi kétségtelenül a törvényhozó azon intentiójára mutat, hogy a büntető vizsgálat s tárgyalás legvégső stádiumáig respectálni kivánja a panaszló szóban forgó kivánatát, mely végső stádium határvonala akkor van meghaladva, a mikor a biróság a büntetést ítéletében megszabta. Minthogy ezen semmiségi ok az idézett miniszteri rendelet 97. §-ának c) ós d) pontjai sanctiója alatt áll, nem táplálhat panaszlott legkisebb kételyt sem, hogy azon esetben, hogy az esküdtek verdictje megállhatna, a semmitőszék a büntető ítéletet meg fogja semmisíteni. Azon nem reménylett esetben, ha ez nem volna teljesíthető, a büntetés mérve ellen kell következő sérelemnek kifejezést adni: feltéve ugyanis, hogy a törvényszék az ő hatáskörében az eset mivoltához és körülményeihez képest a büntetés minimumára leszállott volna, — a mi határozottan tagadtatik, a hat heti fogság 'esetleg 200 frt pénzbírság azért túlságos, mert a b. t. k. fentidózett 530. §-a azon esetben, ha panaszló a panaszlott büntetését nem kivánja, de azt már az elsőbiróság tekintetbe nem veheti, a felsőbb bíróságnak van feladatává téve, hogy azt enyhítő körülményképen tekintvén, a büntetést a lehető legcsekélyebb mértékre szállítsa le. Minthogy a jelen esetben a büntető törvény idézett szakaszában foglalt kedvezményt pahaszlónak igénybe venni jogában áll,