Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

60 alperesnek pótesküjétől kellett feltételezni; ezen esetben azonban felperesnek keresetéveli elutasítása azzal indokoltatik, mert ez esetben bizonyítva lévén, hogy a kötelezvény kiállításakor pénz le nem számláltatott, felperes tartozott volna bizonyitani, hogy a pénz a kötelezvény kiállítása előtt, vagy után leszámlálva lett, ezt azonban felperes nem bizonyította; azon állítása pedig, hogy a kötelezvényben kitett egész értéket a szóbelileg kötelezett kamatok levonása mellett O. Károly mint alperes megbízottjának átadta figyelembe nem jöhet, mert O. Károlynak ezen most megjelölt minőségét alperesnek tagadása ellenében felperes nem bizonyította, mivel a 2. sz. alatti felzet szerint az A. alatti kötelezvény alapján a bekebelezést O. Károly mint felperes képviselője kérte; ennélfogva pedig, valamint tekintettel az 5. sz. alatti végzéshez csatolt vallomásokra, ugy Cs. Lajos tanúnak vallomására bizonyítottnak tekintendő, hogy a kölcsön ügyletnél O. Károly, mint felperesnek megbízottja járt, s ezen bizonyítékok ellenében felperesnek a p. t. rendt 235. §-a alapján ajánlott főeskü meg nem ítéltethetik. Ezen ítélet ellen mindkét fél felebbezvén, a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék következőleg ítélt: A kir. tábla fentebbi ítélete a megítélt 1200 frton felül levő tőke s ennek kamataira vonatkozó neheztelt részében megváltoztatik, s e tekintetben az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben : következő indokoknál fogva: A p. t. rendt. 221. §-ához képest az eskü csak akkor ítélhető meg: ha lényeges ténykörülmények másként be nem bizonyittathatnak; jelen esetben azonban azon lényeges ténykörülmény, hogy alperes a beismert s megítélt 1200 frtnál többet az előre betáblázott 5000 frtos kötvényre kezeihez nem kapott, eléggé bebizonyitottnak tűnik ki a következőkből, ugyanis. alperes a betáblázásra vonatkozó 2'/. alatti telekkönyvi felzettel, az 57. alatti fenyitő bíróság előtt tett vallomásokkal, s felperesnek ezekben olvasható saját beismerésével s Cs. Lajos tanú vallomásával bebizonyította, hogy O. Károly, ki által felperes kölcsön pénzeit elhelyeztetni szokta, kinek a kereseti pénzt saját beismerése szerint készbesitette, s kivel alperes azon kérdéses kölcsönzési ügyben is kizárólag érintkezett felperesnek megbízottja volt, ellenben felperes mivel sem bizonyította, hogy O. Károly a szokásos közbenjáráson tul alperesnek a pénzfelvételre különös meghatalmazással ellátott megbízottja lett volna. Hogy pedig O. Károly felperesi megbízott az előlegesen kiálli-